Sokféle modernitás, sokféle modern nő Magyarországon
A sokféle modernitásról és a modern nő század eleji magyarországi típusairól rendezett egész napos konferenciát az ELTE BTK Új- és Jelenkori Történeti Tanszéke és a Magyar Történelmi Társulat Nőtörténeti és társadalmi nemek szakosztálya. A tanácskozás apropóját az adta, hogy 1913-ban Budapesten rendezte VII. kongresszusát a Nők Választójogi Világszövetsége.
A sikeres rendezvényt (amelyen körülbelül 150-160 hallgató vett részt) Erdődy Gábor, tanszékvezető egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektor-helyettes nyitotta meg. Elsősorban a női választójog kérdéséről beszélt. Kiemelte: ennek támogatói között a 20. század első felében sokféle pártállású, világnézetű politikust megtalálunk, liberálist, konzervatívot, keresztényszocialistát, kisgazdát és szociáldemokratát is. Az 1913-as kongresszus megnyitóján például részt vett és felszólalt a vallás- és közoktatásügyi miniszter is. Hangsúlyozta továbbá, hogy a női választójog a demokratizálás általános folyamatában értelmezendő, és ebben komoly jelentősége van az 1918. évi I. néptörvénynek, amely először biztosította a nőknek ezt a jogot.
A bevezető előadást Pető Andrea (Közép-európai Egyetem) tartotta a nőtörténetírásról és annak magyarországi helyzetéről, lehetőségeiről. Szólt például az igazság-paradigma, a nemzeti értelmezési keret és a nőtörténetírás, illetve a társadalmi nemek története viszonyáról – abból a szempontból is vizsgálva ezek kölcsönhatását, hogy a nőtörténet és a gender milyen módon érhetne el kedvezőbb pozíciót a történetíráson belül.
A következő két előadó, Nagy Beáta (Budapesti Corvinus Egyetem) és Bódy Zsombor (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) a modern nő társadalomtörténetét a munkavégzés, illetve a fogyasztási szokások változása, a család mint fogyasztási egység, fogyasztási közösség szempontjából elemezte. Acsády Judit (MTA TK Szociológiai Intézet) a nemek konzervatív és feminista konstrukcióit vizsgálta század eleji szövegek alapján, Sárai Szabó Katalin (Ráday Gyűjtemény) pedig a konzervatív és vallási nőszervezetek és aktivisták változó viszonyát a női választójoghoz. Utóbbi előadó részletesen tárgyalta a normakövető emancipáció jelenségét, valamint a konzervatív nők különféle, egymástól eltérő viszonyát a modernizációhoz, a nemi szerepek változásaihoz.
A délutáni szekcióban Madarász Anita (ELTE) az angol női választójogi mozgalom irányzatainak 1914 előtti történetéről tartott előadást, míg Szécsényi Mihály magáról az 1913-as kongresszusról, részletesen is tárgyalva az angol szüfrazsettek és a magyar szociáldemokraták viszonyát az eseményhez, illetve hatását a kongresszus munkájára. Lugosi András (Budapest Főváros Levéltára) és Menyhért Anna (ELTE) a modern nők irodalmi reprezentációjáról beszélt regényeket és újságcikkeket, kritikákat elemezve. A záró előadást Sipos Balázs (ELTE) tartotta, aki a modern nők és a női politizálás helyzetét tekintette át a Horthy-kor Magyarországán.
