Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának vezetése megbízásából az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék 2014. május 8-9-én tudományos konferenciát szervez az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából: „A háború, amely megszüntet minden háborút” A Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára.
A konferencia helye: ELTE BTK, Gólyavár, Mária Terézia-terem, Budapest, Múzeum krt. 6.
Részletes program: Első világháborús konferencia – programleírás
Április 10-én Kovács András 1966-ban bemutatott Hideg napok című, a magyar hadsereg által 1942-ben Újvidéken végrehajtott razzia történetét felelevenítő filmje volt a diskurzus tárgya.
Kényes téma – hiszen a „közrendészeti eljárás” a partizánakciók aránytalanul nagy megtorlásává alakult. Zömmel ártatlan polgári személyek, szerbek, zsidók, magyar kommunisták lettek az áldozatok, mintegy háromezer háromszázan. A film képsorai a népbírósági tárgyalásukra váró, kínzó emlékeikkel viaskodó katonatisztek elbeszéléseiből állnak össze.
A mű látszólag nem ítélkezik, nincsenek kész válaszai a felvetett problémákra, sőt, több értelmezési keretet is lehetővé tesz. Sematizmusnak nyoma sincs, a Hideg napok alaposan rácáfol a Kádár-kor filmgyártásával kapcsolatban meglevő előfeltevéseinkre. A film mélyebb történelmi tudás nélkül is értelmezhető. Egy görög sorstragédia főszereplője a Latinovits Zoltán által alakított Büky őrnagy, aki közönyösen, a személyes felelősségvállalást elutasítva szemléli az eseményeket. Ezért családi tragédiával fizet. Az ő felesége a másik főszereplő. Az addig konvencionálisan antiszemita asszony személyes tapasztalatai alapján szabadul meg előítéleteitől, s lesz a vérfürdő áldozata.
Az alkotás megrendítő hitelességgel ábrázolja, hogy adott esetben a háború hogyan embertelenít el. Dorner tizedes kezdetben érző ember. Még abból sem csinál nagy ügyet, hogy az éjszakai őrjáraton egyik alárendeltje megtagadja a szolgálatot. Később azonban az állandó kialvatlanság és az alkohol hatására, és felismerve feletteseinek kimondatlan elvárásait, megdöbbentő változáson megy át: néhány falatért gondolkodás nélkül lelő egy egész családot, majd azt reméli, hogy a tömeggyilkosságban szerzett „érdemeiért” kitüntetést fog kapni.
A film bravúrosan mutatja be a Horthy-kori katonai elit belső viszonyait, sajátos értékeit, kasztszerű hierarchiáját. Kovács András filmje e közben sem válik egysíkúvá. Nem csak az elvakult, bosszúszomjas, a nácik módszereit adaptálni akaró Feketehalmy- Czeidner altábornagy alakjára összpontosít. Kászoni alezredes figurájában – ő életét is kockáztatva értesíti feletteseit a túlkapásokról, elérve ezzel a vérengzés leállítását – mutatja meg ezen elit erényeit is. Egy apró, de fontos epizód pedig a kelet-európai történelem alapvető kérdéseire is rávilágít. A tisztek egyik beszélgetése során egy fiatal katona felveti: kinek az érdeke, hogy a hadsereg irracionális brutalitással toroljon meg egy apró incidenst, amivel véglegesen elidegeníti a magyarságtól a szerb lakosságot? Válasza szerint a fő érdekelt a náci Németország, hiszen az oszd meg és uralkodj politikája ezt követeli meg.
Kovács András filmje ma is érdemben segít a korabeli valóság megismerésében.
Klestenicz Tibor
A Magyar Nemzeti Múzeum mint kiállítóhely.
A Magyar Nemzeti Múzeum mint emlékhely.
A Magyar Nemzeti Múzeum mint kutatóhely.
A programok ingyenesek, és egy személy több alkalomra is jelentkezhet.
Részletes információk: MNM_felhívás_2014
