Jelenleg a 2014. november havi archívumot böngészi.

Teadélutánok a Doktori Programunkban XII.

A november 13-i teadélutánunk témája a Dózsa-féle parasztháború történeti közgondolkodásunkban való helyének a vizsgálata volt.

Kiindulópontként Romsics Ignácnak a Rubicon c. magazin idei második számában megjelent nagy ívű áttekintése szolgált.

Dózsa Györgynek, ennek a „haramiából” lett népvezérnek azért oly nagy a súlya a magyar történeti közgondolkodásban, mert az általa vezetett felkelés nem csupán véres harcaival rendítette meg az akkori úri rendet, hanem olyan kegyetlenségeket hajtottak végre a fenn lévőkkel szemben (Csáky Miklós csanádi püspök karóba húzása stb.), amelyre addig nem volt példa.

A példátlan tettek példátlan bosszút szültek.

Évszázadokig visszatartó erő lett a bestiális megtorlás.

 Évszázadokig – mondjuk. Az esetleges kétkedők szíves figyelmébe ajánljuk Illyés Gyula Puszták népe című nevezetes szociográfiája tárgyba vágó passzusait.

A parasztháború koronként ugyancsak változó előjelű és tartalmú emlékezete nyomatékkal húzza alá azt a tényt, hogy a szakszerűség és a társadalmi hasznosság számos esetben merőben különböző dolog. Lehetett Dózsának a bemutatása akár merőben történetietlen, a múlt tényeivel feleselő, s mégis többet segíthetett a dolgok jobbításán. Így van ez például báró Eötvös József Magyarország 1514-ben című nagyregényével, Jókai Mór „verses történelmi szomorújátékával”, Márki Sándor először 1883-ban megjelent Dózsa-monográfiájával is

Az ötszáz esztendős évforduló ugyan meghozta a szakmai rendezvényeket, ám Dózsa ma visszhangtalan. A nagy tömegekhez eljutó médiaszegmensek (érzékelve a társadalmi közönyt, valamint az ideológiai-politikai szféra érdektelenségét) nem tartották fontosnak a híradást.

A társadalmi visszhangtalanság döntő magyarázata minden bizonnyal az, hogy a fennálló rend – a rendelkezésére álló számtalan hatalomtechnikai eszköz hatékony működtetésével – a társadalmat feszítő (nem ritkán bizony vérlázító) ellentéteket hatékonyan kezeli.  

A szakma különben tette a dolgát: az ilyen rendezvények pontos leltárt készítettek a parasztháborúról rendelkezésünkre álló tudásunkról, annak több vonatkozásban nem csekély korlátairól.

A Dózsa-parasztháború számos, igencsak lényeges összefüggésére – forráshiány okán – a jövőben sem derül, vélhetőleg, világosság. Ám a lényegről Illyés Gyula tárgyba vágó nevezetes versének befejező sorai megrendítő pontossággal szólnak:

…. homlokán a harag rőt koszorújával
s szinte tántorogva nehéz igazával
indul Temesvárra süllyedni jeltelen’
szörnyű mocsaradba magyar történelem!

 

          Pritz Pál

4 hozzászólás

„Kedves Rokonok!” – Anssi Halmesvirta kötetének bemutatója

Hozzászólok..

Tanszékünk rendezvényei 2014. november–december

november 13.
„A császári-királyi huszárság törzstiszti kara a francia forradalmi és a napóleoni háborúk korában”Réfi Attila könyvének bemutatója

november 19.     
Eötvenhat 2. – Beszélgetés 1956 eseményeiről akkori és mostani eltésekkel. Meghívott vendégek: Kelemen Elemér, Trencsényi Imre, Vadász Sándor

november 20.     
„Az 1843–44-es országgyűlés kerületi üléseinek naplója” című (K101113/2012 sz.) OTKA kutatás beszámolója – Dobszay Tamás, Szilágyi Adrienn

november 25.       
„Kedves Rokonok!”Anssi Halmesvirta kötetének bemutatója

december 2.      
„A várva várt Nyugat. Kelet-Európa története 1944-től napjainkig”Stefano Bottoni könyvének bemutatója

Hozzászólok..

„Az 1843–44-es országgyűlés kerületi üléseinek naplója” című OTKA kutatás beszámolója

Dobszay Tamás: „a kerületi ülésben mondottak históriai, pártatlan, lehetségig hű, de mégis rövid felfogása”. Az 1843-as diéta forrásai és hitelességük.
Szilágyi Adrienn: “…fejtegetésben oly gazdagok, eredményekben oly szegények…”  Békés vármegyei követek szereplése az 1843-44. évi országgyűlésen

Helyszín: ELTE BTK, Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtára, 1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. I. em. 115.
Időpont: 2014. november 20. (csütörtök) 16.30

Meghívó: itt

Hozzászólok..

Doktori kirándulás a Zsámbéki-medencében

Doktori Programunk kiránduló csapata október 11-én szombaton a Zsámbéki-medencében és a Budai hegységben tett meg 28 km-t.  Túravezetőnk ezúttal is Pajkossy Tanár úr volt.

Tizenkét lelkes kiránduló indult útnak a szép őszi, napsütéses reggelen. Zsámbékon – miután ki tudtunk szakadni a buszmegálló közelében lévő élelmiszerbolt vonzásából – megtekintettük a római katolikus templomot, majd a sárga jelzésen elindulva feljutottunk a premontrei kolostorromhoz, ahol Pajkossy Tanár úr röviden összefoglalta a település és a kolostorrom múltját. A bazilikát és a hozzá tartozó kolostort a 13. században építették alapvetően román stílusban, ám késő gótikus elemekkel. A kolostor a 15. században leégett, és Mátyás király idejében a pálosok építették újjá. Buda török kézre kerülése után azonban a pálosok elmenekültek és a kolostor valamint a kastély török erődítménnyé vált. Az 1763. évi földrengés tette végleg rommá a templomot és a kolostort is. A 19. század végén Möller István építészmérnök restaurálta a műemléket korszerű elveknek megfelelően.

Utunkat a sárga jelzésen folytattuk tovább, ám a hiányos és rosszul felfestett jelzések miatt többször kellett keresnünk a megfelelő utat, de láthatóan ez nem szegte a társaság kedvét. A Nyakas-hegy – Töki-szakadék – Nyakas tető érintésével jutottunk egy jelzetlen úton Perbálra, ahol azonban tudtuk, hogy hosszasan nem pihenhetünk, mert még az út több mint fele előttünk áll, és a többszöri eltévelygések miatt az idővel is rosszul álltunk.

A Perbálról való kikeveredés is fejtörést okozott, végül sikerült megtalálni a jó utat, immár a Gerecséből a Budai-hegység felé. Miután elhagytuk a települést, egy tisztáson megpihentünk és közösen „megebédeltünk”. Nem volt kérdés, hogy a tempót fokozni kell, de Pritz Tanár úr lendülete ebben nagy segítségünkre volt. A Nagyerdő – Fehér út – Kutyahegy – Nagyszénás útvonalat kellemes pihenőkkel fűszerezve sikerült igen rövid idő alatt megtennünk. Ebben segített, hogy a jelzések sokkal inkább követhetőek voltak, mint a Perbál előtti szakaszon, valamint ezt az útvonalat fordított irányban már két éve megtettük.

Nagy örömünkre a Nagyszénásra világosban jutottunk fel, és így meg tudtuk csodálni a tájat, és rövid pihenő után, még szintén sötétedés előtt célba értünk Nagykovácsiba, ahol jó tradíciónkat folytatva sörözőben zártuk a beszélgetést.

Jóleső fáradsággal, újabb közös élménnyel gazdagodva az esti órákban értünk haza.

Következő kirándulásunk 2015. április 25-én, szombaton lesz.

Örömmel várunk minden csatlakozót.

A Doktori Programunk kirándulócsapata

 

.

Hozzászólok..