Az idei Múzeumok Éjszakája alkalmából a bölcsészhallgatók és a műegyetemisták egy olyan kampuszhelyszín kapcsán fogtak össze, amely egykor valóban a műszaki képzésnek adott helyet, ma már viszont teljes egészében a bölcsészek használják. A hamarosan Történelmi Emlékhely címet elnyerő Trefort-kert ugyanis 2015. június 20-tól egy ingyenes, történet alapú, interaktív városfelfedező mobilalkalmazás, a Mistory segítségével járható be.
Az egyetemi hallgatók 200 évvel ezelőtt a Trefort-kert helyén botanikus kertet, a kert felszámolása után pedig vándorcirkuszt találhattak volna, ahol a nyers húsokat evő „vadember” volt a legnagyobb attrakció. A 19. század végén a természettudományos és a műszaki képzésnek otthont adó épületek felhúzását kezdték meg a telken. Maga Eötvös Loránd is dolgozott, sőt saját lakosztályt, könyvtárat és csillagvizsgálót létesített itt. A bölcsészek be-, majd kiköltöztetését követőn az ELTE BTK 2002-ben vehette újra
birtokába a Trefort-kert épületeit.
A Múzeumok Éjszakáján (16:00 és 20:00 között) a látogatók többek között a Kar történetét és a Trefort-kert épületeit, szobrait – köztük a 2014-ben felavatott Névsor a fugákban elnevezésű, a megemlékezés nem szokványos formáját választó rézcsíkot – ismerhetik meg egyrészt az óránként induló 45 perces egyetemtörténeti séták keretében, amelyeket jelenlegi történészhallgatók vezetnek majd. Másrészt a BME hallgatói által létrehozott – a Microsoft Imagine Cup globális döntőjébe (Seattle) bejutott – Mistory mobilalkalmazás nyújt lehetőséget arra, hogy a kampusz kertjét egy külön erre az alkalomra készített történeten keresztül ismerjék meg az érdeklődők. Az ingyenesen letölthető mobilalkalmazás keretében – fiktív történeten keresztül – a játékosoknak egy szabadkőműves összeesküvést kell leleplezniük különböző rejtvények, feladatok megoldásával, miközben a kertet bejárva valós történeti ismereteket kapnak mind a szabadkőművesekről, mind pedig a Kar történetéről. A történet végén természetesen fény derül az összeesküvés minden egyes részletére.
Részletes információk:
ME_plakat ME_szorolap
A június 11-i teadélutánunkon Hory András szemüvegén keresztül néztük meg Budapest – Berlin – Varsó viszonyát az 1930-as évek második felében.
Hory András a két világháború közötti magyar külügyi szolgálat jeles diplomatája volt. Bukarestben 1921-ben ő szervezi meg a követséget. Majd követként Belgrádban (1924-1927) és Rómában (1927-1933) szolgált. 1934-től a külügyminiszter állandó helyettese. A Dísz téren eltöltött, rövidnek bizonyult idő sem neki, sem főnökének nem okozott örömet. A „ballplatz”-i szellemiséget ápoló Kánya Kálmán és a kurucos, függetlenségi vonalat képviselő Hory András között a szokásos szakadék húzodott. A Gömbös-Kánya ellentétből hasznot remélő Hory már a következő esztendőben a korabeli magyar külpolitika számára „halott posztként” aposztrofált varsói követségen találta magát. Varsói megbízásának majd a második világégés kirobbanása vet véget.
A teadélutánon Hory varsói éveiről készült emlékiratait és követi jelentéseiből a témába vágó legfontosabbakat beszéltük meg. Hory emlékiratainak döntő része Pritz Pálnak köszönhetően, a Gondolat Kiadó jóvoltából 1987-től sokak olvasmánya lett, a lengyel időszak teljes anyagának lengyel megjelentetése pedig folyamatban van. Műfajilag a teljes szöveg – bár Hory az 1939. szeptemberi eseményeket „Naplójegyzetek” megnevezéssel illeti – valójában memoár. Követi jelentései és a szöveg egybevetése perdöntően bizonyítja ezt. A műfaj elmosása természetesen nem csupán Hory műve, és messze nem csupán a korabeli emlékirat- és naplóirodalomban találunk rá példákat.
Az emlékiratból világosan kitűnik Hory – származásából is adódó – lengyelek iránti mély rokonszenve és erőteljes németellenessége. Ez utóbbit kurucos neveltetéséből adódóan messze nem csupán a hitleri Németország táplálta. Saját jelentőségét a magyar–lengyel kapcsolatok eredményeiben Hory (a visszaemlékezéseknél megszokottan) túlnagyítja, ugyanakkor követi megbízásának végét – helyesen – a körülmények kedvezőtlen alakulásának tulajdonítja. Így Horthy Miklós 1938. februári lengyelországi látogatását, a magyar külpolitikai gondolkodásban ekkor már messze nem ismeretlen horizontális tengely tervét, majd az 1939 márciusában megvalósuló közös magyar-lengyel határt is a saját önfényezésére használja fel.
Varsóból hazatérve követi megbízatást már nem kap. Bár az 1940. évi Turnu Severin-i tárgyalások magyar delegációvezetőjeként fontos feladatot lát el, azt sem tudja újabb követi megbízatásban kamatoztatni, nyugdíjazzák. Emlékiratait az ötvenes évek derekától 1961-ig veti papírra Balatonakarattyán.
A visszaemlékezései iránti mostani lengyel figyelem is jelzi, hogy méltán érdemes kézbe venni Hory András memoárját.
Marchut Réka
