Teadélutánok XIV-XVIII. Zárásként és beharangozónak

Negyedik évadját zárjuk le a Teadélutánok programnak. A tematika – ugye – most sem volt szűknek mondható. A megbeszélt öt téma közül négy kimondottan 20. századi volt, s az első, a rendi vagy feudális nacionalizmus is azért került terítékre, mert a mai nemzeti/nacionalista tudat megismeréséhez igencsak hozzátartozik. Hiszen azok a kérdések, amelyek kapcsán Berzeviczy Gergely és Kazinczy Ferenc egymásnak feszült, ma is mélyen megosztják a társadalmat. Akkor a Habsburg-birodalomhoz való viszony, ma az Európai Unióhoz való hozzáállásunk tartalma vált ki heves vitákat. A tét ma sem kisebb, mint akkor volt.

Révai József. Alig akad, aki ma már ismerné, pedig – megbeszéltük – igencsak fontos cselekvője volt ő (is) a históriáknak. Elsüppedt világa (többek közt) a szociáldemokraták iránti mélységes utálatot is hordozta. Ha ezt is kibírtuk, miért ne léphetnénk egyszer tovább a mai fenekedéseken is?

Bleyer Jakab és Jászi Oszkár élete már réges-régen lezárult, ám az a kérdés, hogy szabad-e a hazára „árulkodni”, ma is elevenen lüktet. Természetesen szabad, így azok, akik elsősorban emberként, européerként nézik a világot. Égbe kiáltó bűn, így azok­, akik magyarságukból tekintenek ki a világra.

Hory András élete és munkássága azért került elénk, mert varsói követi évei apropóján lengyel megkeresésre és lengyelül jelenik meg hamarosan visszaemlékezései ezen szakasza. A kiadvány joggal válthat ki majd érdeklődést, mert abban Hory számos jelentése is helyet kap majd. Tehát az olvasó saját maga teheti mérlegre a visszaemlékezések súlyát, jelentőségét.

 

A most induló őszi évadban a szépirodalom és a történelem kapcsolatát négy zseniális poétánk néhány verse tükrében elemezzük. Az indoklás vélhetőleg teljesen felesleges. Hiszen egy-egy ilyen költeményben bizony mélyebben lüktet a história mint nemegy – különben tisztességgel megírt – értekezésben.

Szóval  bőven van mit tanulni tőlük.

Szeptember 17-én Ady Endre, október 15-én Babits Mihály, november 12-én József Attila, december 10-én Illyés Gyula világát idézzük. Azért, hogy többek legyünk általuk.

A teákról most is rendre beszámolunk, s reméljük, hogy azokhoz szintén gondosan megformált magvas hozzászólások születnek.

Pritz Pál