Barangolás a Pilisben

Doktori Iskolánk kiránduló csapata idei őszi túráját október 10-én azzal a céllal tette meg, hogy a nevezetes Kinizsi százas első, Békásmegyertől Kesztölcig tartó harmadát megtegye. Az igazi kinizsisek az egészet egy huzamban, 24 óra alatt teljesítik. Tudván, hogy ez számunkra már-már teljesíthetetlen lenne, azt a jóval szerényebb – ám köreinkben tán valamelyest mégis méltánylandó – célt tűztük magunk elé, hogy három alkalomra bontva járjuk meg az utat.

Most a Batthyány tértől HÉV-pótló busszal Békásmegyerre mentünk. Onnan vágott neki a 11 fős csapat a Nagy- és Kis-Kevélynek, majd ereszkedett le Csobánkára. A borongós, de eső nélküli idő kedvezett társaságunk hangulatának. Örömmel tapasztaltuk, hogy csapatunk idén megfiatalodott: nemcsak végzett doktorok, abszolvált doktorhallgatók, hanem aktív doktorandák és doktoranduszok is részt vettek a gyalogláson. A már megszokott rend szerint déltájt úgy étkeztünk együtt, hogy saját elemózsiájából – előzetesen megbeszéltek szerint – mindenki beleadott valami finomságot a „közösbe”. Fenséges húspogácsa (mics), gyümölcs (banán!), házi sütemények, pogácsák, keksz, enyhítette (késő estére is maradva) fáradalmainkat. Csobánka, majd Pilisszentiván mellett, sajnos, el kellett búcsúznunk csapatunk egy-egy tagjától. Ők más elfoglaltságuk miatt váltak el tőlünk. A résztvevők kitartó erejét és a bőséges élelmiszer- és italkészletet mutatta, hogy egyszer sem kellett megállnunk vizet vételezni. Az anekdotákkal, szakmai diskurzusokkal teli úton szebbnél szebb vidéket jártunk be. Idegeinket az őszi táj csendessége pihentette. Végig jó ütemben haladtunk, így a tervezetthez képest több mint egy órát nyerve (ám természetesen már a sötétségben fejlámpával) ereszkedtünk le Kesztölcre, ahol a településen élő Csapó Csaba Tanár Úr és kedves családja vendégszeretetét élvezhettük. Otthonuk felé haladva mutatta meg nekünk a község nevezetességeit, köztük a hatékony szervezésével felújított, házából látható Szent Vendel szobrot. Felesége nagy vendégszeretettel (no meg jó pálinkával, seritallal, maga sütötte kiváló almás pitével) fogadott bennünket. Vidám beszélgetés után Tanár Úr fuvarozott ki bennünket a leányvári vonatállomásra. Onnan éjjel értünk be fáradtan, de jóleső élményekkel Budapestre.

Következő kirándulásunkon április 30-án tesszük meg a Kinizsi százas második szakaszát. Ezt abban a reményben tesszük, hogy másoknak is csillapíthatatlan kedvet csináltunk.

                                                                                              Grósz András

.