Jelenleg a(z) Tanszék kategóriát böngészi.
A korábban meghirdetett tanszéki fotópályázat képeiből a tanszék folyosóján fotókiállítás nyílik 2014. február 19-én 17:30-kor. (A rendezvény megnyitója egyben a díjátadás időpontja is).
A meghívó letölthető: Fotókiállítás
Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék mesterképzés ismertetője
2013. november 28-án a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatóit és kutatóit látta vendégül tanszékünk. A látogatás előzménye az a 2012. június eleji kárpátaljai kirándulás volt, amelyen a Tanszék oktatói, doktoranduszai és hallgatói vettek részt. Ekkor merült fel az ötlet, hogy a két intézménynek közös konferenciát kellene tartania. Erre ugyan most nem került sor, azonban a Budapestre érkező beregszászi kollégák kötetlen kerekasztal-beszélgetés formájában részletesen bemutatták kutatásaikat, illetve a Tanszék oktatói is vázolták röviden, hogy jelenleg mivel foglalkoznak. Bocskor Andrea, a csoport egyik vezetője, a Lehoczky Tivadar Intézet tevékenységéről szólt hosszabban, valamint az ukrán magyarságkép alakulásáról a középiskolai történelemtankönyvekben. Csatáry György a delegáció másik vezetőjeként először a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéket mutatta be, majd áttért szakterületére: a Rákóczi-szabadságharc helyi eseményeire. Molnár D. Erzsébet témája a „Málenykij robot” Kárpátalján, ő erről adott egy rövid összefoglalást. Megtudhattuk, hogy Váradi Natália kutatásainak alapjai azok a dokumentumok, amelyek az Ukrán Állambiztonsági Hivatal levéltárából származnak, és az 1956-ban Budapestről a Szovjetunióba hurcoltakról szólnak. Darcsi Karolina vizsgálatai a kárpátaljai magyarság 1991 utáni politikai helyzetére fókuszálnak. A vendégek között volt Császár István is, aki az 1972-es beadvány, vagyis a kárpátaljai magyar érdekképviselet első megnyilvánulásának kutatója. Dobos Sándor kutatásai ugyancsak helyi kötődésűek, hiszen a kárpátaljai helységnevek 20. századi változásait dolgozzák fel. Braun László az északkelet-felvidéki területek dualizmus kori társadalmi és gazdasági helyzetével foglalkozik. Szakáll Imre témája pedig a telepítéspolitika Kárpátalján a két világháború között.
Mindegyik téma igen érdekes, és teljes mértékben beletartozik a magyar történelem Tanszékünk által vizsgált időszakába. Ezért is bízunk abban, hogy hamarosan a tervbe vett konferencia is megvalósul, remélhetőleg további határon túli kollégák bevonásával.
2014 tavaszán indul útjára egy új angol nyelvű referált nemzetközi folyóirat a Kodolányi János Főiskola és a Silesian University in Opava kiadásában. A Central European Papers (CEP) lektorált folyóirat, szakmai profilja Közép-Európa modern történelme, aktuális politikai fejlődése és társadalma. A folyóirat alapinformációi (Kéziratok benyújtása, formai követelmények, hivatkozások, határidők stb.) elérthetők az alábbi weboldalon:
http://www.slu.cz/fvp/cz/web-cep-hu/basic-information
A szerkesztők várják a publikációkat!
(Andrej Toth (Silesian University in Opava) és Vizi László Tamás (Kodolányi János Főiskola) a szerkesztőbizottság társelnökei)
Innen letölthető a Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület VIII. PhD – Konferenciájának felhívása:
Az Eötvös Collegium Baráti Köre szervezésében február 8-án 16:00 órakor megrendezésre kerül Pál Zoltán Az Eötvös Kollégium: Elitképzés a népi demokráciában 1956–1984 című könyvének bemutatója. A kötetet bemutatja: Dr. Kósa László professor emeritus.
Részletek: Pál Zoltán könyvbemutató
Az internet csodálatos világának egyik vadhajtása, hogy számos felettébb problematikus szöveg még szutykosabb, fésületlenebb hozzászólásokat vált ki, míg magvas, komolyan átgondolt, precíz megnyilatkozások esetén rendre elmaradt az indokolt visszhang.
A múlt év szeptemberében doktori programunkban elindult teadélutánok szemmel láthatóan sok tartalmas hozzászólása sem jött létre elemi spontaneitással. De meglett, s inflálódásuk elkerülése végett most lezárjuk a kommenteléseket.
Nem újabb hozzászólásokat kérünk, hanem azt, hogy ahol a tisztelt Olvasó azonosulni tud a megfogalmazottakkal, azt építse be tudástárába, ahol az olvasottakat továbbgondolandónak tartja, úgy azt tegye meg, s ahol netán vitára sarkalló gondolatot látott, tán ott is méltányolható a törekvésünk, hogy minden a szakmai igényesség jegyében történjék.
Február derekától Film és történelem kapcsolatát öt fontos film (A Nagy ábránd, Hannibál tanár úr, Hideg napok, Ötödik pecsét, a Napfény íze) konkrétumában vizsgáljuk. Főleg arra keresünk választ, hogy a szóban forgó alkotások mennyiben javították, formálták, netán deformálták azt a történeti képet, amelyet a historikus leginkább tartja a múlt hiteles lenyomatának.
A teákról rendre beszámolunk, s reméljük, hogy azokhoz is gondosan megformált magvas hozzászólások születnek.
Pritz Pál
Az őszi évadot záró december 19-i délután témája a magyar–szovjet viszony volt Nyikita Szergejevics Hruscsov időszakában. Ehhez jó alapot nyújtott az előző esztendőben Baráth Magdolna által publikált (általa fordított, jegyzetelt, terjedelmes bevezetővel ellátott), alapvetően szovjet diplomáciai jelentésekre építkező forráskiadvány.
A cím és a tartalom között összhangot mutató munka alapvető üzenete: 1956 vízválasztója döntően megváltoztatta Budapest és Moszkva viszonyát is. A budapesti misszió már nem a magyar politika formálásának fontos tényezője, mert általában kimondottan tilos volt belefolynia a fogadó ország belügyeibe. Ugyanakkor természetesen a hruscsovi és a későbbi időkben sem szűnik meg a Szovjetunió hegemón szerepe, „csak” azt már más módon érvényesíti.
Mindebből következően a közölt források többnyire nem a magyar–szovjet viszony formálásának kulisszatitkaiba engednek betekintést, inkább a hazai belpolitikára vonatkozóan nyújtanak – különböző értékű – értesüléseket. Ezek az iratok ugyanis – amint az már lenni szokott – a jelentést készítőkről, a beszélgetésben résztvevőkről is tanúskodnak. Képet kaphatunk a magyar politikusok egymás közötti kapcsolatairól, ellentéteiről. Jól láthatóan a birodalom képviselői még mindig sokszor inkább apparátcsikok, mint diplomaták, a magyar beszélgetőpartnerek pedig számos esetben – rosszul értelmezett elvhűség jegyében – inkább az árulkodásban, mint a nemzeti érdekek védelmében jeleskednek.
A kötet főszereplője természetesen Kádár János, aki hol cikornyás, megalázkodó szavak, hol lapos propagandaszólamok fedezékéből, s amikor tehette köntörfalazás nélküli keménységgel harcol azért, hogy rendszere (és ezáltal a magyar nemzeti érdek) nagyobb mozgástérhez jusson.
Akiben megvan az igény arra, hogy valós képet nyerjen a szóban forgó időszak magyar–szovjet kapcsolatairól, annak bizonyosan hasznos olvasmánya lesz ez a terjedelmes kötet. Igaz, nem hallgathatjuk el, hogy nem csupán a fordító Baráth Magdolnának jelenthetett sok vesződséget ezeknek az orosz nyelvű iratoknak a lefordítása. (Erről bevezetőjében maga is ejt szót.) Bizony az olvasótól is komoly erőfeszítést, fundált forráskritikát, rengeteg kiegészítő tudás megszerzését követeli meg az értő tanulmányozásuk.
Ám megéri.
Csonka Laura
2013. december 3-án került sor A médiatörténet és az egyháztörténet metszéspontjai című konferenciára a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Médiatudományi Kutatócsoportja szervezésében, amely a kutatócsoport negyedik konferenciáját jelentette.
Részletes program: mediatortenet_es_egyhaztortenet_meghivo
Ízelítő az előadásokból:
Bárány Zsófia tudományos segédmunkatárs (MTA BTK, Történettudományi Intézet) A magyar katolikus sajtó a reformkorban című előadásában a katolikus sajtó és sajtómozgalom – melynek kialakulása a 19. század második felére tehető – reformkori történetének előzményeit mutatta be, amikor a klerikus körből kilépve, a teológiai célzatosságot elhagyva – vagy legalábbis háttérbe szorítva – a nagyközönség felé fordulás igénye és lehetősége elsőként jelentkezett a magyar katolicizmus politikai célzatú írásos tömegtájékoztatásának történetében. 1838-ban, megelőzve az első, valóban úttörő vállalkozást, a Religio és Nevelés 1841-es megjelenését, indult a Gyarmathy János szerkesztette Magyar Szion/Sion, amely az 1820-tól megjelent Egyházi Értekezések és Tudósítások kizárólag teológiai indíttatásához képest már a nagyközönségnek szánt katolikus sajtóterméknek tekinthető. „Egyházi hír- és enciklopédiai” lapként definiálták, 1838-tól 1840-ig magyarul, majd 1840-től még két évig latinul volt olvasható. A hírlap tartalmát az egyházi hírek mellett egyre növekvő mértékben a hazai közélet határozta meg. A latin nyelvre való áttérés célja az lehetett, hogy a folyóirat a külföldi lapok vérkeringésébe szeretett volna bekapcsolódni. A lap több cikke a korszellem kihívásaira adott, többnyire konzervatív választ fogalmazott meg, támogatói a konzervatív egyházi körökből kerültek ki. Irányvonalát nem tudta sem a hazai, sem a nemzetközi (azaz szentszéki) egyházi irányvonallal és politikával összeegyeztetni, így a magyar klérus végül egy másik, felvilágosultabb, a hazai és nemzetközi politikában járatosabb magyar katolikus periodika megjelenését támogatta, és ez lett a Religio 1841-től, a Sion pedig megszűnt.
Manhercz Orsolya, egyetemi tanársegéd (ELTE BTK, Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék) Az 1857-es máriacelli zarándoklat sajtója című előadását három fő téma köré rendezte: az 1857. év, a máriacelli zarándoklatok és a sajtó helyzete a Habsburg-birodalomban. Az 1857. év a levert szabadságharc után a magyar közvélemény éledésének ideje volt, és ez évben zajlott a második császári körút, amelyen Ferenc József mellett már Erzsébet is részt vett. Mariazell már évszázadok óta jelentős Mária-kegyhely volt, a Habsburg-birodalomban uralkodói és főúri zarándoklatok színhelye, ugyanakkor a Mária-kultusz miatt a magyarságnak is fontos búcsújáró helye, különösen nagy csapások és veszélyhelyzet esetén. Az 1857-es magyar zarándoklat, Scitovszky János érsek személyes vezetésével (hatásos felszólításával a zarándoklaton való részvételre) szinte politikai demonstráció lett, az ország nehéz helyzete miatt és a birodalmi önkény ellen, „Isten anyjának enyhítését kérve hazánkra”. A zarándoklat korabeli sajtóban való megjelenését az előadó több újságban vizsgálta: a Budapesti Hírlapban, a Wiener Zeitungban, az Allgemeine Zeitungban és a The Times hírlapban, összevetve azok információit a résztvevők számáról (a magyar zarándokok száma 15-20 ezer lehetett), a zarándoklat jellegéről, eseményeiről. Jellemzőnek tekinthető, hogy a bécsi kormányzat is úgy tekintett a magyar zarándokok megjelenésére és vonulására, mint vallási és politikai demonstrációra. A Budapesti Hírlap később (1884-ben) úgy emlékezett az 1857-es máriacelli zarándoklatra, hogy ott a magyarok „Istennel tüntettek az abszolutizmus ellen”.
Turbucz Dávid tudományos segédmunkatárs (MTA BTK, Történettudományi Intézet) Átpolitizált vallásosság a Horthy-korszakban. Horthy Miklós vezérkultusza című előadásában azt elemezte, miért, hogyan és milyen elemeket használtak fel a vallásból a sajtóban megjelenő vezérkultuszhoz, miszerint Horthy Miklós a magyar nemzet megmentője, az Istentől rendelt vezér, „Horthy apánk”. A Horthy-kultusz a kormányzóhoz kapcsolódó évfordulókon nyilvánult meg a legerőteljesebben. Ezekhez a napokhoz köthetően (budapesti bevonulás: november 16.; kormányzóvá választás: március 1.; június 18. és december 6.: Horthy születés- és névnapja) szinte mindig hasonló felépítésű ünnepségek zajlottak, amelyekben az egyházak is jelentős szerepet játszottak: igehirdetése és imák, pásztorlevelek, zászlószentelések, tábori misék és istentiszteletek, vallásos motívumokat felhasználó méltatások jellemezték az ünnepségeket. A vallásos motívumok között megtalálhatóak voltak az ószövetségi próféciák, a krisztusi szenvedéstörténet elemei, amelyek üzenete Horthy személyéhez kapcsolódóan az volt, hogy a kormányzót Isten küldte a magyar nép élére, illetve a jó és a rossz küzdelmében Horthyt a nemzeti megváltó szerepében láttatta. Mindezt az előadó a szakirodalomban „átpolitizált vallás”-nak nevezett modern kori jelenséggel hozta kapcsolatba.
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara és a Nők a Tudományban Egyesület (NATE) beszélgetés-sorozata.
ELTE BTK, Kari Tanácsterem, 2013. december 9. 16.00
Első vendég: Pető Andrea, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Társadalmi Nemek Tanszékének habilitált docense.
Beszélgetőtársak: Menyhért Anna és Sipos Balázs
Nyitó előadás: Groó Dóra, a NATE elnöke
A Kari Tanácsteremben tartott rendezvényre igen sokan voltak kíváncsiak, ha – a témához kapcsolódva – a nemek arányát vizsgáljuk, nagy többségében nők.
Groó Dóra nyitó előadása alapján megismerhettük a NATE szervezetét, szekcióit, céljait illetve nemzetközi kapcsolati rendszerét. A további tájékozódást megkönnyítendő kaptunk egy honlapcímet is: http://www.cost.eu/about_cost/governance/genderste, ahol a részleteket is megtaláljuk.
Ezután kezdődött a beszélgetés, amelyet Sipos Balázs, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti tanszékének adjunktusa konferált fel. A beszélgetésben rajta kívül részt vett a meghívott vendég, Pető Andrea, valamint Menyhért Anna, az ELTE BTK tudományos munkatársa.
Először Sipos Balázs kérdezte Pető Andreát történészi munkásságáról, illetve a gender-kutatás kezdeteiről. A beszélgetésnek ebben a szakaszában nemcsak azt tudhattuk meg, hogy Pető Andrea milyen kutatásokat végzett (legutóbbi munkája a nyilas nők szerepének feltárása, amely egyben akadémiai disszertációja is), hanem azt is megtudhattuk, hogy hogyan tanulta el a konfliktuskezelés csendes módszerét Hanák Pétertől, akivel 1991 és 1997 között dolgozott együtt a Közép-Európai Egyetemen (CEU).
A későbbiekben gender-témán belül előkerültek a magyarországi gender-oktatás nehézségei, hiszen jelenleg csak a CEU-n folyik MA-képzés ezen a vonalon, de Menyhárt Anna és Sipos Balázs éppen most dolgoznak azon, hogy az ELTE-n is beinduljon egy MA-program ebben a témában.
A beszélgetésből nem maradt ki a férfias nő kérdésköre sem, Pető Andrea ezzel kapcsolatban fiúnak nevelt lányként határozta meg önmagát, utalva arra, hogy milyen nevelést kapott, hogyan is indult el a tudományos életbe.
Különösen érdekesek voltak azok a példák, amelyeket Pető Andrea a pedagógusi szereppel, illetve a pedagógiai módszerekkel, kísérletekkel kapcsolatban említett: például az amerikai tudományos világot meghatározó stílus, az academic writing erőltetése helyett tartott feminista krimiíró szemináriumot, amelyből aztán egy kisebb projekt is létrejött.
Azt ugyan nem tudtuk meg, hogy Pető Andrea milyen álnéven ír krimit, azt viszont igen, hogy műve valós eseményeken, dialógusokon is alapul.
A közönség nemhogy a beszélgetés végéig kitartott, még számában is gyarapodott. Reméljük, hogy ez a sorozat következő rendezvényén is így lesz.
| h | K | s | c | p | s | v |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2 | |||||
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | ||