Teadélutánok a Doktori Programunkban VI.
Március 13-án Fábri Zoltán 1956. október 18-án bemutatott Hannibál tanár úr című filmje volt a diskurzus tárgya.
Móra Ferenc 1924-ben írta meg Hannibál feltámasztása című kisregényét. A kézirat kerek évtizedre elveszett, ám – a Horthy-kor politikai és társadalmi rendjét bíráló kitételei miatt – előkerülésekor sem jelenhetett meg. A háború után a Magyar Nemzet ugyan folytatásokban közölte, ám a szöveg Szovjetuniót bíráló részeit kihagyták, „csupán” a hazai, bukott rendszer kritikája maradt meg. Ebből lett könyv 1955-ben. Az Argumentum Kiadó érdeme, hogy 2004-ben az eredeti kéziratot a hamisítások feltűntetésével tette közzé, s az a MEK-ben is elérhető.
Fábri Zoltán az 1955-ös művet használta alapanyagaként. A főhősből Nyúl Béla lett, akit Szabó Ernő erdélyi magyar színész formált feledhetetlenné. A budapesti középiskolai latintanár története az ötvenes-hatvanas években eszmélő generációk számára fogalom lett. A groteszk történet, a remek színészi alakítások (Somogyvári Rudolf, Greguss Zoltán, Apor Noémi, Kiss Manyi és mások) miatt emlékezetes, de azért is, mert a diktatórikus hatalommal találkozó kisember sokaknak közeli élmény lehetett.
A Horthy-kor 30-as éveiben szegényes kispolgári életet élő gimnáziumi latintanár egy szép napon tanulmányt közölhet az iskola évkönyvében. A hadifogságában talált forrás szerint Hannibál öngyilkos lett. A feltűnést keltő írást a szélsőjobboldal szervezetek nemzetellenesnek, felforgatónak, destruktívnak, szovjet- és zsidóbérencnek bélyegzik. Mivel Nyúl tanár úr nem vonja vissza írását, ezért állásából felfüggesztik s céltáblája lesz a Töhötöm elnevezésű kormánypártnak és segédcsapatainak.
A fanyar humorral átszőtt film – miközben mindent eltúlozva, és/vagy karikírozva ábrázol; a nyilasok, a harsányan menetelő Turul Szövetség tagjai sajátos mixtúrában jelennek meg stb. – egészében igaz látlelete az 1945 előtti Magyarországnak. A Töhötöm Párt vezérében könnyű meglátni Gömbös Gyula, Szálasi Ferenc és talán Rákosi Mátyás alakját is. S közben látjuk a két háború közötti társadalom számos avíttságát, egyes rétegeinek nyomorát.
Nyúl Béla végül az őt üldöző, megfélemlítő tömeg előtt megtörik, önkritikát gyakorol s groteszken – hiszen értelmiségiként behódolt a hatalomnak – meghal.
Az áthallásos film a Rákosi-diktatúráról is szól: megbélyegzi a hatalmon lévő párt előtti meghunyászkodást, a mindenható vezérbe vetetett fanatikus tömeghitet.
A filmet különlegessé teszi sokfajta olvasata; úgyszólván minden filmkocka rejt valami intellektuális többletet. A lineáris cselekményszövéssel szakító Fábri-mű bizony kortalan. A politikai erőknek való behódolás, az értelmiségi lét kiszolgáltatottságán való töprengés ma sem időszerűtlen.
Szécsényi András
Én azt tartom figyelemre méltónak, hogy az utolsó 90 év magyar történelmében minden forrponton (1919-1939-1945-56-2010-2012) a regény és film is politikailag érzékeny húrokat pendített meg, és minden aktuális hatalom magához nyúlt a mű hatására, mert kényes pontján érzi érintve magát. Ez a kényes pont a tömegtársadalmak csőcselékpolitikája: se diktatúra, se demokrácia nincsen a csőcselék szerepe nélkül Magyarországon, de talán Kelet:Európában sem, hogy tovább ne menjek. Más szóval egy racionális értelmiségi a maga igazával védtelenné válik a politikai ámokfutással szemben. Ettől időtlen a film, mert úgy gondolom, hogy az egyiptomi óbirodalom Ke. 22 századától
kezdve a bizánci képrombolókon át, a kereszteshadjáraton, flagellánsokon, boszorkányüldözőkön, a francia forradalom rémuralmán, az orosz polgárháború évein, a a fasiszta zsidóüldözéseken, a sztálini rémuralom, a maoista kulturális forradalom évein keresztül a magyar nyilasuralomtól 1956-ig és 2006-2010-ig a csőcseléknek vagy döntő szerepe volt a történelemben, vagy “cum grano salis” megkerülhetetlenül ott volt minden történelmi fontos időszakban. A mozgósítható csőcselék az kicsiny vagy nagyobb darab sz.., ami a történelem zamatos étkeit: vagyis a “nép dicsősége tetteit” ehetetlenné teszi. Figyelemre méltó, hogy a legellentétesebb rendszerek is kivétel nélkül a népre hivatkoznak legitimációs alapként, miközben még senki sem látta népet, és főleg nem tudja, hogy mit is akarhat az.
A nép fiaiból toborzódik a rendőrség is, amely alkalomadtán agyonrugdalja a nép többi fiát egy tüntetésen, vagy a recski táborban, de rugdalja a nép önmagát a stadionok lelátóin, vagy a fizetett tüneteséseken.is.
Nagy tabu a csőcselék szerepe. Móra és Fábry látnok volt és igen bátor. Amennyire én tudom, még senki sem dolgozta fel a csőcselék szerepét, mivel hiábavaló munkának látszik: nincs aki megjelentesse, és fizessen érte. És mindig csak a másik fél csőcselékét lehet utólag ekézni, mert a mi csőcselékünk jó csőcselék, és tisztességes, kimosdott választópolgár is főleg választások idején.