Teadélutánok a Doktori Programunkban VIII.

Május 15-én Fábri Zoltán 1976-ban bemutatott (Sánta Ferenc 1963-ban azonos címmel publikált regényére épülő) Ötödik pecsét című filmje volt a diskurzus tárgya.

Fábri más műveihez hasonlóan itt is erős a drámaiság és a konkrétumokon túlmutató általános emberi, morális tanulság: a történelemnek kiszolgáltatott kisember drámája. Fábri moralizáló művészi megközelítése eleve egyfajta kortalanságot és határtalanságot kölcsönöz filmjeinek. A rendre irodalmi műveket adaptáló Fábri meglehetősen öntörvényű alkotó, nemigen lehet besorolni filmes irányzatba. Fábrit több filmjében is foglalkoztatta a szélsőjobboldal és 1944 tragédiája, így például a szélsőjobboldal tömeglélektanát boncolgató Hannibál tanár úr (1956), valamint a zsidóüldözés témáját bemutató Nappali sötétség (1963), illetve Utószezon (1967) című művek tematikájukban rokonnak tekinthetőek a nyilasterror hangulatát megidéző Az ötödik pecséttel.

Az ötödik pecsét címadása a Jelenések könyvének apokaliptikus látomására utal. A filmben a kifejezést Keszei mondja ki (52. perc végén), aki a szenvedést erkölcsnemesítő próbatételként értelmezi. Ez egyfajta önigazolása a sértettségből fakadó feljelentésének, mellyel a valóban próbatételt jelentő nyilasterrornak teszi ki a főhősöket.

A film szerkezetét tekintve három részre osztható: az első „Béla kolléga” kocsmájában játszódik, a második a főhősök magánéletébe nyújt betekintést, az utolsó jelenetek pedig egy nyilas ház börtönpincéjében zajlanak – vagyis rendre a barátok, a család, illetve az ellenséges idegenek körében látjuk a főhősöket.

A három helyszínen játszódó történet önmaga is több rétegre bontható. Én három, egymást átszövő réteget különítek el: az első morális-filozófiai kérdések körül forog, a második a terror hangulatát érzékelteti (általánosságban), a harmadik a konkrét történeti időszakra, a nyilasuralom idejére vonatkozik. [Ezekre ld. részletes fejtegetésem:

https://www.academia.edu/7077300/Az_otodik_pecset_1976_filmelemzes_tortenesz_szemmel_]

A film hősei esendő kisemberek, akik képtelenek eldönteni, hogy (elkerülhetetlen sorsban) a kegyetlenkedő rabszolgatartó Tomóceusz Katatiki, vagy megnyomorított és megszégyenített rabszolga Gyugyu életét vennék-e magukra. Ám amikor majd szabadulásuknak az lesz az ára, hogy pofon üssenek egy már félholtra vert, karjainál felfüggesztett kommunista foglyot, akkor hárman inkább meghalnak, s csupán az órás Gyuricza üt, mert lakásán árva gyermekeket rejteget.

Paksa Rudolf