Teadélutánok I-IV. – Zárásként és beharangozónak

Az internet csodálatos világának egyik vadhajtása, hogy számos felettébb problematikus szöveg még szutykosabb, fésületlenebb hozzászólásokat vált ki, míg magvas, komolyan átgondolt, precíz megnyilatkozások esetén rendre elmaradt az indokolt visszhang.

A múlt év szeptemberében doktori programunkban elindult teadélutánok szemmel láthatóan sok tartalmas hozzászólása sem jött létre elemi spontaneitással. De meglett, s inflálódásuk elkerülése végett most lezárjuk a kommenteléseket.

Nem újabb hozzászólásokat kérünk, hanem azt, hogy ahol a tisztelt Olvasó azonosulni tud a megfogalmazottakkal, azt építse be tudástárába, ahol az olvasottakat továbbgondolandónak tartja, úgy azt tegye meg, s ahol netán vitára sarkalló gondolatot látott, tán ott is méltányolható a törekvésünk, hogy minden a szakmai igényesség jegyében történjék.

Február derekától Film és történelem kapcsolatát öt fontos film (A Nagy ábránd, Hannibál tanár úr, Hideg napok, Ötödik pecsét, a Napfény íze) konkrétumában vizsgáljuk. Főleg arra keresünk választ, hogy a szóban forgó alkotások mennyiben javították, formálták, netán deformálták azt a történeti képet, amelyet a historikus leginkább tartja a múlt hiteles lenyomatának.

A teákról rendre beszámolunk, s reméljük, hogy azokhoz is gondosan megformált magvas hozzászólások születnek.

                                                                                     Pritz Pál