Újabb könyvbemutató
2015. február 19-én, csütörtökön újabb rendezvényre került sor az ELTE BTK Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában, ahol a Molnár Ferenc által írt A Munkácsi Egyházmegye 1848–1849-ben című könyvet mutatták be. A szerző 2010-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szerezte meg történelemtanári diplomáját, majd ugyancsak ebben az évben lett doktorandusz az ELTE BTK-n, ahol 2013-ban abszolvált. A tavalyi év szeptemberétől a beregszászi főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének kutatójaként dolgozik, valamint ugyanott oktat a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéken.
Az esemény az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történelem Doktori Programja szervezésében valósulhatott meg, a megnyitó beszédet pedig Erdődy Gábor tanszékvezető úr tartotta. Sajnos a kezdés előtt néhány perccel derült ki, hogy a beregszászi főiskoláról érkező küldöttség technikai okok miatt mégsem tud jelen lenni, ezért némileg foghíjas sorokkal indulhatott a program, bár ez nem jelentett nehézséget abban, hogy később egy jó hangulatú és színvonalas bemutatót tudhassunk magunk mögött.
A tavalyi évben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola kiadásában, Nyíregyházán megjelent könyvhöz Erdődy Gábor köszöntője után a Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport részéről Terdik Szilveszter muzeológus fűzött bevezető gondolatokat. Kifejtette, hogy Molnár Ferenc munkája egyben egy tágabb kutatás részét is képzi, ahol többek között kiemelt jelentőséget kap a magyar liturgikus nyelv kutatása és plébániai történeti sematizmusok is, amely utóbbi a következő években fog megjelenni, illetve már készül egy papi névtár is.
A kötetet Solymosi József, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Irattár tanácsosa és főlevéltárosa mutatta be. Szerinte a könyv egyháztörténeti tematikáján kívül számos tudományos vonatkozással bír, így politika-, nemzetiségpolitika- és társadalomtörténeti vetülete is van. Kritikákat is megjegyzett, például a levéltári forrásokra való pontos hivatkozásokat nem minden esetben látta a legrészletesebbnek, de ezeket leszámítva alapos és fontos munkának titulálta a könyvet, a szerzőt pedig tovább bátorította, hogy folytassa a hiánypótló kutatómunkát.
A Munkácsi Egyházmegye 1848–1849-ben a forradalom és szabadságharc – tudományos színvonalon – eddig kevésbé kutatott részét mutatja be. Molnár szerint az ehhez az egyházmegyéhez tartozó hét vármegye, vagyis Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár és Szabolcs, valamint a Hajdú-kerület különös szerepet töltött be a hátország biztosításában. Szakszerűen eddig csupán – a bemutatón részt vevő – Solymosi József foglalkozott az északkelet-magyarországi vármegyék 1848–1849-es történelmével, doktori értekezésében azonban ő csak négy vármegye, így Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa történetével foglalkozott. A munkácsi egyházmegye forradalom és szabadságharc korabeli históriáját kutatta Bendász István is, akinek munkássága leginkább azért fontos, mert kutatásait 1945 előtt megkezdte, így sok olyan forrást is felhasznált, amelyek ma már nem léteznek.
Az utóbbi évtizedekben megjelent munkák legtöbbször nem használnak elsődleges forrásokat, Molnár szerint pedig ezek felkutatására igencsak szükség van. Ennek segítségeként állította össze az egyházmegye történeti kronológiáját, valamint e mellé írta meg a munkácsi egyházmegye görögkatolikusainak forradalombéli szerepét. Itt részletezte a forradalomhoz való hozzáállást, valamint az ezzel kapcsolatos autonómia mozgalmat mind a görög-, mind pedig a római katolikus szemszögből is. Ezek mellett kitért az önálló érsekség problémájára, az 1848-as országgyűlési képviseletre, illetve megvizsgálta a szabadságharc és a munkácsi egyházmegye kapcsolatát, amelyben megállapította, hogy az mindvégig támogatta a felkelőket. A szabadságharc története után kitért az azt követő évekre is, magában foglalva a korabeli jövőképeket a nemzeti egyenjogúsággal és az értelmiségi stratégiákkal kapcsolatban is. A könyvben mindvégig hangsúlyos a különböző nemzetiségek bemutatása, ezek közül pedig kiemelkednek a ruszinok. Molnár könyve a terjedelmes kronológia mellett illusztrációkat, térképeket és bibliográfiákat, valamint személy- és helynévmutatót is tartalmaz.
A bemutató végén Erdődy Gábor megköszönte a munkát, kiemelte annak különösen átfogó jellegét, illetve a görögkatolikus egyháztörténet kutatásának jelentőségét is.
Pettinger-Szalma Vendel
