Az ELTE-BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszéke és az OTKA T 105466. számú, „Állam és társadalom viszonya a 19. századi magyar politikai kultúrában” néven működő kutatócsoportja tisztelettel meghívja Államhatalom és társadalmi autonómia a nyugati keresztény civilizáció hagyományában című konferenciájára
Helyszín: ELTE-BTK, Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtára, 1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. I. em. 115.
Időpont: 2014. április 10-11. (csütörtök-péntek)
Meghívó: konf_meghivo
Plakát: konf_plakat
Jövő héten Tanszékünkre látogat Dr. Hermann-Josef Scheidgen, a bonni egyetem professzora. Három előadást fog tartani német nyelven az alábbi témákban:
1. April (Dienstag), 16.00
Die Fritz–Fischer-Kontroverse. Ein deutscher Historikerstreit über die Ursachen des Ersten Weltkriegs
2. April (Mittwoch), 16.00
Im Spannungsfeld von Patriotismus und Romtreue. Die deutschen katholischen Bischöfe im Ersten Weltkrieg
3. April (Donnerstag), 16.00
Ein „Untermieterstatus” für die Katholiken? Die Stellung des Katholizismus im zweiten Deutschen Kaiserreich (1871–1918)
Meghívó: Einladung_2014
Absztrakt: Abstracts_2014
Tanszékünk szervezésében 2014. március 26-án (szerda) 16.00-kor megrendezésre kerül a Központi Olvasó Folyóiratolvasójában Prof Dr. Anton Schindling német nyelvű, WECHSELSEITIGE BEDROHUNGSKONSTELLATIONEN IN DER HABSBURGER MONARCHIE Die Reformen Kaiser Josephs II., ständischer Adel und katholischer Klerus című előadása. A Professzort két doktorandusza segíti társelőadóként: Dennis Schmidt és Philip Steiner
Az előadás plakátja: Schindling
Prof. Dr. Schindling rövid bemutatkozása: Schindling_Kurzlebenslauf_Ungarn_März2014
Március 13-án Fábri Zoltán 1956. október 18-án bemutatott Hannibál tanár úr című filmje volt a diskurzus tárgya.
Móra Ferenc 1924-ben írta meg Hannibál feltámasztása című kisregényét. A kézirat kerek évtizedre elveszett, ám – a Horthy-kor politikai és társadalmi rendjét bíráló kitételei miatt – előkerülésekor sem jelenhetett meg. A háború után a Magyar Nemzet ugyan folytatásokban közölte, ám a szöveg Szovjetuniót bíráló részeit kihagyták, „csupán” a hazai, bukott rendszer kritikája maradt meg. Ebből lett könyv 1955-ben. Az Argumentum Kiadó érdeme, hogy 2004-ben az eredeti kéziratot a hamisítások feltűntetésével tette közzé, s az a MEK-ben is elérhető.
Fábri Zoltán az 1955-ös művet használta alapanyagaként. A főhősből Nyúl Béla lett, akit Szabó Ernő erdélyi magyar színész formált feledhetetlenné. A budapesti középiskolai latintanár története az ötvenes-hatvanas években eszmélő generációk számára fogalom lett. A groteszk történet, a remek színészi alakítások (Somogyvári Rudolf, Greguss Zoltán, Apor Noémi, Kiss Manyi és mások) miatt emlékezetes, de azért is, mert a diktatórikus hatalommal találkozó kisember sokaknak közeli élmény lehetett.
A Horthy-kor 30-as éveiben szegényes kispolgári életet élő gimnáziumi latintanár egy szép napon tanulmányt közölhet az iskola évkönyvében. A hadifogságában talált forrás szerint Hannibál öngyilkos lett. A feltűnést keltő írást a szélsőjobboldal szervezetek nemzetellenesnek, felforgatónak, destruktívnak, szovjet- és zsidóbérencnek bélyegzik. Mivel Nyúl tanár úr nem vonja vissza írását, ezért állásából felfüggesztik s céltáblája lesz a Töhötöm elnevezésű kormánypártnak és segédcsapatainak.
A fanyar humorral átszőtt film – miközben mindent eltúlozva, és/vagy karikírozva ábrázol; a nyilasok, a harsányan menetelő Turul Szövetség tagjai sajátos mixtúrában jelennek meg stb. – egészében igaz látlelete az 1945 előtti Magyarországnak. A Töhötöm Párt vezérében könnyű meglátni Gömbös Gyula, Szálasi Ferenc és talán Rákosi Mátyás alakját is. S közben látjuk a két háború közötti társadalom számos avíttságát, egyes rétegeinek nyomorát.
Nyúl Béla végül az őt üldöző, megfélemlítő tömeg előtt megtörik, önkritikát gyakorol s groteszken – hiszen értelmiségiként behódolt a hatalomnak – meghal.
Az áthallásos film a Rákosi-diktatúráról is szól: megbélyegzi a hatalmon lévő párt előtti meghunyászkodást, a mindenható vezérbe vetetett fanatikus tömeghitet.
A filmet különlegessé teszi sokfajta olvasata; úgyszólván minden filmkocka rejt valami intellektuális többletet. A lineáris cselekményszövéssel szakító Fábri-mű bizony kortalan. A politikai erőknek való behódolás, az értelmiségi lét kiszolgáltatottságán való töprengés ma sem időszerűtlen.
Szécsényi András
Az előadás időpontja: 2014. március 19. (szerda) 16:30.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Meghívó_Fónagy_Zoltán_előadás
E félévben a Film és történelem kapcsolatát boncolgatjuk. Hiszen a film társadalmi hatása, annak a gondolkodást befolyásoló szerepe messze felülmúlja a történészek történeti munkáit. Alapkérdésünk: a vizsgált film mennyiben rombolja/javítja a széles nézőközönség történelmi tudatát?
Február 13-án Jean Renoir 1937-ben bemutatott, A nagy ábránd (Le grande illusion) című filmje volt a diskurzus tárgya. A film az első világháborúban játszódik, és a németországi tiszti hadifogolytáborok világa tárul elénk. Különböző nemzetiségű és társadalmi osztályú tisztek élik mindennapjaikat a táborokban. A főszereplők eltérő társadalmi osztályokból származó francia tisztek (az előkelő származású de Boeldieu százados: Pierre Fresnay, a munkásemberből lett pilóta Marechal hadnagy: Jean Gabin és a bécsi zsidó bankárcsaládból származó, Franciaországban élő Rosenthal: Marcel Dalio). A foglyokat őrző német táborparancsnok az arisztokrata származású von Rauffenstein (Erich von Stroheim). A háborús eseményeket újságok, plakátok formájában követik és szereznek róla tudomást; a háborúnak a szörnyűségei így csak közvetett módon jelennek meg a filmben.
Az alkotás zsenialitása a történet egyszerűségében rejlik. A tisztek szökni próbálnak, ám azok rendre kudarcba torkollnak, és mind szigorúbban ellenőrzött hadifogolytáborokba kerülnek. A végén de Boeldieu áldozatvállalásával Marechalnak és Rosenthalnak sikerül megszöknie. Szerelem szövődik Marechal és egy német asszony (Dita Parlo) között. Marechal azzal a szándékával tér vissza tiszttársával Franciaországba, hogy a háború után a hölgyet feleségül veheti.
A nagy ábránd a rendező vágya, hogy ne legyen több háború, az államok ne nyúljanak fegyverhez. A cím a társadalmi osztályok kibékülésének vágyát is kifejezi. De Boeldieu ábrándja: a francia nemzethez való tartozása ledönti azokat a falakat, amelyek az arisztokrácia, a munkásosztály és a zsidó bankárréteg között állnak. Vele szemben von Rauffenstein tábornok a társadalmi rangját helyezi előtérbe, ezért tesz a filmben többször is kivételt Boeldieu-vel. Bár Renoir mindenben törekedett az egyensúlyra, láthatóan érzékelteti a franciák demokratikusabb voltát a kortárs németekéhez képest. Boeldieu halálával kifejezésre juttatja azt is, hogy az arisztokrácia az első világháborút követően lelépett a történelem színpadáról.
A forrongó Európa közepette Franciaországban a filmet kitörő siker fogadta. Ebben szerepet játszott az is, hogy akkor még a népfrontkormány volt hatalmon, és Renoir ennek egyik ideológiai támogatója volt. Jobboldalról érték támadások a rendezőt, és plágiummal is vádolták, ez azonban alaptalannak bizonyult és nem törte meg a sikert. Németországban a filmet betiltották. Az 1937-es velencei filmfesztiválon a német és az olasz tiltakozás miatt a Mussolini-kupát nem nyerte meg, de a legjobb művészi alkotás díját neki ítélték. 1937/38-ban az Egyesült Államokban is díjakat nyert, és 1958-ban a brüsszeli filmfesztiválon a 12 legjobb film közé sorolták.
Renoir alkotása igazi művészfilm/kultuszfilm. Képes az első világháború valóságát átlényegíteni. Ahogy Renoir 1958-ban mondta: „A nagy ábránd az emberi kapcsolatok története. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a kérdés manapság is ugyanilyen fontos, és ha nem oldjuk meg ezt, akkor búcsút mondhatunk a mi szép világunknak.”
Ma is ez a tét.
Marchut Réka
A korábban meghirdetett tanszéki fotópályázat képeiből a tanszék folyosóján fotókiállítás nyílik 2014. február 19-én 17:30-kor. (A rendezvény megnyitója egyben a díjátadás időpontja is).
A meghívó letölthető: Fotókiállítás
2013. november 28-án a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatóit és kutatóit látta vendégül tanszékünk. A látogatás előzménye az a 2012. június eleji kárpátaljai kirándulás volt, amelyen a Tanszék oktatói, doktoranduszai és hallgatói vettek részt. Ekkor merült fel az ötlet, hogy a két intézménynek közös konferenciát kellene tartania. Erre ugyan most nem került sor, azonban a Budapestre érkező beregszászi kollégák kötetlen kerekasztal-beszélgetés formájában részletesen bemutatták kutatásaikat, illetve a Tanszék oktatói is vázolták röviden, hogy jelenleg mivel foglalkoznak. Bocskor Andrea, a csoport egyik vezetője, a Lehoczky Tivadar Intézet tevékenységéről szólt hosszabban, valamint az ukrán magyarságkép alakulásáról a középiskolai történelemtankönyvekben. Csatáry György a delegáció másik vezetőjeként először a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéket mutatta be, majd áttért szakterületére: a Rákóczi-szabadságharc helyi eseményeire. Molnár D. Erzsébet témája a „Málenykij robot” Kárpátalján, ő erről adott egy rövid összefoglalást. Megtudhattuk, hogy Váradi Natália kutatásainak alapjai azok a dokumentumok, amelyek az Ukrán Állambiztonsági Hivatal levéltárából származnak, és az 1956-ban Budapestről a Szovjetunióba hurcoltakról szólnak. Darcsi Karolina vizsgálatai a kárpátaljai magyarság 1991 utáni politikai helyzetére fókuszálnak. A vendégek között volt Császár István is, aki az 1972-es beadvány, vagyis a kárpátaljai magyar érdekképviselet első megnyilvánulásának kutatója. Dobos Sándor kutatásai ugyancsak helyi kötődésűek, hiszen a kárpátaljai helységnevek 20. századi változásait dolgozzák fel. Braun László az északkelet-felvidéki területek dualizmus kori társadalmi és gazdasági helyzetével foglalkozik. Szakáll Imre témája pedig a telepítéspolitika Kárpátalján a két világháború között.
Mindegyik téma igen érdekes, és teljes mértékben beletartozik a magyar történelem Tanszékünk által vizsgált időszakába. Ezért is bízunk abban, hogy hamarosan a tervbe vett konferencia is megvalósul, remélhetőleg további határon túli kollégák bevonásával.
2014 tavaszán indul útjára egy új angol nyelvű referált nemzetközi folyóirat a Kodolányi János Főiskola és a Silesian University in Opava kiadásában. A Central European Papers (CEP) lektorált folyóirat, szakmai profilja Közép-Európa modern történelme, aktuális politikai fejlődése és társadalma. A folyóirat alapinformációi (Kéziratok benyújtása, formai követelmények, hivatkozások, határidők stb.) elérthetők az alábbi weboldalon:
http://www.slu.cz/fvp/cz/web-cep-hu/basic-information
A szerkesztők várják a publikációkat!
(Andrej Toth (Silesian University in Opava) és Vizi László Tamás (Kodolányi János Főiskola) a szerkesztőbizottság társelnökei)
