Jelenleg a(z) Beszámolók kategóriát böngészi.
2013. december 3-án került sor A médiatörténet és az egyháztörténet metszéspontjai című konferenciára a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Médiatudományi Kutatócsoportja szervezésében, amely a kutatócsoport negyedik konferenciáját jelentette.
Részletes program: mediatortenet_es_egyhaztortenet_meghivo
Ízelítő az előadásokból:
Bárány Zsófia tudományos segédmunkatárs (MTA BTK, Történettudományi Intézet) A magyar katolikus sajtó a reformkorban című előadásában a katolikus sajtó és sajtómozgalom – melynek kialakulása a 19. század második felére tehető – reformkori történetének előzményeit mutatta be, amikor a klerikus körből kilépve, a teológiai célzatosságot elhagyva – vagy legalábbis háttérbe szorítva – a nagyközönség felé fordulás igénye és lehetősége elsőként jelentkezett a magyar katolicizmus politikai célzatú írásos tömegtájékoztatásának történetében. 1838-ban, megelőzve az első, valóban úttörő vállalkozást, a Religio és Nevelés 1841-es megjelenését, indult a Gyarmathy János szerkesztette Magyar Szion/Sion, amely az 1820-tól megjelent Egyházi Értekezések és Tudósítások kizárólag teológiai indíttatásához képest már a nagyközönségnek szánt katolikus sajtóterméknek tekinthető. „Egyházi hír- és enciklopédiai” lapként definiálták, 1838-tól 1840-ig magyarul, majd 1840-től még két évig latinul volt olvasható. A hírlap tartalmát az egyházi hírek mellett egyre növekvő mértékben a hazai közélet határozta meg. A latin nyelvre való áttérés célja az lehetett, hogy a folyóirat a külföldi lapok vérkeringésébe szeretett volna bekapcsolódni. A lap több cikke a korszellem kihívásaira adott, többnyire konzervatív választ fogalmazott meg, támogatói a konzervatív egyházi körökből kerültek ki. Irányvonalát nem tudta sem a hazai, sem a nemzetközi (azaz szentszéki) egyházi irányvonallal és politikával összeegyeztetni, így a magyar klérus végül egy másik, felvilágosultabb, a hazai és nemzetközi politikában járatosabb magyar katolikus periodika megjelenését támogatta, és ez lett a Religio 1841-től, a Sion pedig megszűnt.
Manhercz Orsolya, egyetemi tanársegéd (ELTE BTK, Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék) Az 1857-es máriacelli zarándoklat sajtója című előadását három fő téma köré rendezte: az 1857. év, a máriacelli zarándoklatok és a sajtó helyzete a Habsburg-birodalomban. Az 1857. év a levert szabadságharc után a magyar közvélemény éledésének ideje volt, és ez évben zajlott a második császári körút, amelyen Ferenc József mellett már Erzsébet is részt vett. Mariazell már évszázadok óta jelentős Mária-kegyhely volt, a Habsburg-birodalomban uralkodói és főúri zarándoklatok színhelye, ugyanakkor a Mária-kultusz miatt a magyarságnak is fontos búcsújáró helye, különösen nagy csapások és veszélyhelyzet esetén. Az 1857-es magyar zarándoklat, Scitovszky János érsek személyes vezetésével (hatásos felszólításával a zarándoklaton való részvételre) szinte politikai demonstráció lett, az ország nehéz helyzete miatt és a birodalmi önkény ellen, „Isten anyjának enyhítését kérve hazánkra”. A zarándoklat korabeli sajtóban való megjelenését az előadó több újságban vizsgálta: a Budapesti Hírlapban, a Wiener Zeitungban, az Allgemeine Zeitungban és a The Times hírlapban, összevetve azok információit a résztvevők számáról (a magyar zarándokok száma 15-20 ezer lehetett), a zarándoklat jellegéről, eseményeiről. Jellemzőnek tekinthető, hogy a bécsi kormányzat is úgy tekintett a magyar zarándokok megjelenésére és vonulására, mint vallási és politikai demonstrációra. A Budapesti Hírlap később (1884-ben) úgy emlékezett az 1857-es máriacelli zarándoklatra, hogy ott a magyarok „Istennel tüntettek az abszolutizmus ellen”.
Turbucz Dávid tudományos segédmunkatárs (MTA BTK, Történettudományi Intézet) Átpolitizált vallásosság a Horthy-korszakban. Horthy Miklós vezérkultusza című előadásában azt elemezte, miért, hogyan és milyen elemeket használtak fel a vallásból a sajtóban megjelenő vezérkultuszhoz, miszerint Horthy Miklós a magyar nemzet megmentője, az Istentől rendelt vezér, „Horthy apánk”. A Horthy-kultusz a kormányzóhoz kapcsolódó évfordulókon nyilvánult meg a legerőteljesebben. Ezekhez a napokhoz köthetően (budapesti bevonulás: november 16.; kormányzóvá választás: március 1.; június 18. és december 6.: Horthy születés- és névnapja) szinte mindig hasonló felépítésű ünnepségek zajlottak, amelyekben az egyházak is jelentős szerepet játszottak: igehirdetése és imák, pásztorlevelek, zászlószentelések, tábori misék és istentiszteletek, vallásos motívumokat felhasználó méltatások jellemezték az ünnepségeket. A vallásos motívumok között megtalálhatóak voltak az ószövetségi próféciák, a krisztusi szenvedéstörténet elemei, amelyek üzenete Horthy személyéhez kapcsolódóan az volt, hogy a kormányzót Isten küldte a magyar nép élére, illetve a jó és a rossz küzdelmében Horthyt a nemzeti megváltó szerepében láttatta. Mindezt az előadó a szakirodalomban „átpolitizált vallás”-nak nevezett modern kori jelenséggel hozta kapcsolatba.
forrás: http://www.btk.mta.hu/mediatudomanyi-es-mediatorteneti-kutatocsoport/a-kutatocsoport-rendezvenyei/471-mediatortenet-negyedik-konferencia.html
Közzétéve: 2013. december 22. Hozzászólok..
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara és a Nők a Tudományban Egyesület (NATE) beszélgetés-sorozata.
ELTE BTK, Kari Tanácsterem, 2013. december 9. 16.00
Első vendég: Pető Andrea, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Társadalmi Nemek Tanszékének habilitált docense.
Beszélgetőtársak: Menyhért Anna és Sipos Balázs
Nyitó előadás: Groó Dóra, a NATE elnöke
A Kari Tanácsteremben tartott rendezvényre igen sokan voltak kíváncsiak, ha – a témához kapcsolódva – a nemek arányát vizsgáljuk, nagy többségében nők.
Groó Dóra nyitó előadása alapján megismerhettük a NATE szervezetét, szekcióit, céljait illetve nemzetközi kapcsolati rendszerét. A további tájékozódást megkönnyítendő kaptunk egy honlapcímet is: http://www.cost.eu/about_cost/governance/genderste, ahol a részleteket is megtaláljuk.
Ezután kezdődött a beszélgetés, amelyet Sipos Balázs, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti tanszékének adjunktusa konferált fel. A beszélgetésben rajta kívül részt vett a meghívott vendég, Pető Andrea, valamint Menyhért Anna, az ELTE BTK tudományos munkatársa.
Először Sipos Balázs kérdezte Pető Andreát történészi munkásságáról, illetve a gender-kutatás kezdeteiről. A beszélgetésnek ebben a szakaszában nemcsak azt tudhattuk meg, hogy Pető Andrea milyen kutatásokat végzett (legutóbbi munkája a nyilas nők szerepének feltárása, amely egyben akadémiai disszertációja is), hanem azt is megtudhattuk, hogy hogyan tanulta el a konfliktuskezelés csendes módszerét Hanák Pétertől, akivel 1991 és 1997 között dolgozott együtt a Közép-Európai Egyetemen (CEU).
A későbbiekben gender-témán belül előkerültek a magyarországi gender-oktatás nehézségei, hiszen jelenleg csak a CEU-n folyik MA-képzés ezen a vonalon, de Menyhárt Anna és Sipos Balázs éppen most dolgoznak azon, hogy az ELTE-n is beinduljon egy MA-program ebben a témában.
A beszélgetésből nem maradt ki a férfias nő kérdésköre sem, Pető Andrea ezzel kapcsolatban fiúnak nevelt lányként határozta meg önmagát, utalva arra, hogy milyen nevelést kapott, hogyan is indult el a tudományos életbe.
Különösen érdekesek voltak azok a példák, amelyeket Pető Andrea a pedagógusi szereppel, illetve a pedagógiai módszerekkel, kísérletekkel kapcsolatban említett: például az amerikai tudományos világot meghatározó stílus, az academic writing erőltetése helyett tartott feminista krimiíró szemináriumot, amelyből aztán egy kisebb projekt is létrejött.
Azt ugyan nem tudtuk meg, hogy Pető Andrea milyen álnéven ír krimit, azt viszont igen, hogy műve valós eseményeken, dialógusokon is alapul.
A közönség nemhogy a beszélgetés végéig kitartott, még számában is gyarapodott. Reméljük, hogy ez a sorozat következő rendezvényén is így lesz.
Közzétéve: 2013. december 10. Hozzászólok..
ELTE BTK Szekfű Gyula Könyvtár, 2013. december 3. 16.00
A könyvbemutatóra megtelt a könyvtár olvasóterme, sokan már csak állóhelyet találtak maguknak. A könyvbemutatót Izsák Lajos professzor úr indította, visszaemlékezve arra, mikor és hogyan is „csábította át” Varga Zsuzsannát Debrecenből az ELTE-re.
Az agrárlobbi tündöklése és bukása az államszocializmus időszakában (Gondolat Kiadó, Budapest, 2013) című művet a kötet lektora, Schlett András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának docense mutatta be igen frappánsan, jól megrajzolva a magyar mezőgazdaság történetének hullámait és völgyeit egészen a rendszerváltásig. A húsz perces vázlatból megtudhattuk, hogy Varga Zsuzsanna kötete az agrárlobbi kialakulásán túl, annak működését, sikereit és kudarcait is bemutatja.
Külön érdekessége volt a délutánnak, hogy a kötetben szereplő lobbisták közül többen is megjelentek az eseményen, így Dimény Imre, egykori mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának egykori elnöke, akik hozzá is szóltak a munkához. Kiderült, hogy Varga Zsuzsanna már kutatásai elején felvette a kapcsolatot az agrárszféra egykori meghatározó egyéniségeivel, a kötetben is számos hivatkozás utal a velük készült interjúkra.
A bemutató végén a szerző reagált az addig elhangzottakra, megköszönte a kötet létrejöttében közreműködők segítségét, egyben biztatta a hallgatókat, hogy forduljanak az idősebb generáció felé, és az oral history módszereivel (is) tárják fel Magyarország második világháború utáni történetét.
Az eseményt finom borokkal körített, kötetlen beszélgetés zárta.
Közzétéve: 2013. december 10. Hozzászólok..
November 14-én hallgatók, tanárok és érdeklődők gyűltek össze az ELTE BTK Szekfű Gyula Könyvtárában, ugyanis 1956 emlékére az I. Tóth Zoltán Kör, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszéke, valamint az ELTE BTK Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtár filmvetítéssel egybekötött beszélgetést szervezett. Mint ismert, az 1956-os események fontos szereplői voltak az egyetemisták, és köztük az ELTE polgárai. Az Eötvenhat című dokumentumfilm az ő tapasztalataikról, élményeikről és szerepükről szól.
A rendezvényt Dr. Borsodi Csaba rektor-helyettes, a Történeti Intézet vezetője nyitotta meg, majd Dr. Pajkossy Gábor, az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék oktatója mint az esemény moderátora tartott felvezetést a filmben feltűnő szereplőkről és sorsukról. A felvételen megszólalnak: Borzsák István, Kelemen Elemér, Román Károly, Szabad György, Szakács Sándor, Varga János és 1985-ös archív felvételekről Hanák Péter, Sinkovits István, valamint Szabó Miklós. Mellettük szóba kerül Molnár József, Tóth Ede és I. Tóth Zoltán. Szerencsések lehetünk, hogy a filmvetítés alkalmával körünkben üdvözölhettük Kelemen Elemért és Trencsényi Imrét, akik az akkori események résztvevői voltak.
A 65 perces film, amelyet Nagy Ernő rendezett 2005-ben, az ELTE BTK Pesti Barnabás utcai épületében tanuló és oktató emberekkel készített interjúsorozat. A riport szereplői az 1956-os forradalom eseményei mellett – olykor megdöbbentő őszinteséggel – számolnak be arról, hogy ők hogyan élték meg és miként látták Rajk László újratemetését, az SZKP XX. kongresszusán elhangzottakat, Sztálin halálát, valamint, hogy mennyire volt tudatos számukra március 15-e megünneplése. A visszaemlékezéseken keresztül jól kirajzolódik, hogy az ELTE bölcsészei már jóval 1956 ősze előtt pezsgő szellemi közeget alakítottak ki maguknak, amely az ún. „Kolhoz Kör” köré összpontosult. 1956-ban ez a – hallgatókat és oktatókat tömörítő – „ellenzéki”, rendszerkritikus közösség több megemlékezést, beszélgetést rendezett, valamint Tiszta szívvel címmel egy egy számot megélt lapot is kiadott. A filmben emellett felvillannak az októberi tüntetések, az utcai harcok, valamint a megtorlás időszaka is.
A vetítés után kötetlen beszélgetést folytathatott a közönség Dr. Borsodi Csabával, Dr. Kelemen Elemérrel és Dr. Pajkossy Gáborral, amelynek során újabb részletekkel gazdagodtunk.
A Kar történetének egyik meghatározó egyénisége a filmben is megidézett I. Tóth Zoltán, aki 1956-ban a Történettudományi Kar dékánjaként delegációt vezetett a Pártházba. Hanák Péterrel céljuknál, az Akadémia utcában tűzharcba keveredtek. Ekkor, október 25-én, halálos lövés érte I. Tóth Zoltánt. Az ő emlékének és a forradalom hőseinek adózva koszorúval és mécsesekkel emlékeztünk a Múzeum körúti épületben található emléktáblánál.
Nádasdi Szandra, Urbán Boglárka
Közzétéve: 2013. december 10. Hozzászólok..
A sokféle modernitásról és a modern nő század eleji magyarországi típusairól rendezett egész napos konferenciát az ELTE BTK Új- és Jelenkori Történeti Tanszéke és a Magyar Történelmi Társulat Nőtörténeti és társadalmi nemek szakosztálya. A tanácskozás apropóját az adta, hogy 1913-ban Budapesten rendezte VII. kongresszusát a Nők Választójogi Világszövetsége.
A sikeres rendezvényt (amelyen körülbelül 150-160 hallgató vett részt) Erdődy Gábor, tanszékvezető egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektor-helyettes nyitotta meg. Elsősorban a női választójog kérdéséről beszélt. Kiemelte: ennek támogatói között a 20. század első felében sokféle pártállású, világnézetű politikust megtalálunk, liberálist, konzervatívot, keresztényszocialistát, kisgazdát és szociáldemokratát is. Az 1913-as kongresszus megnyitóján például részt vett és felszólalt a vallás- és közoktatásügyi miniszter is. Hangsúlyozta továbbá, hogy a női választójog a demokratizálás általános folyamatában értelmezendő, és ebben komoly jelentősége van az 1918. évi I. néptörvénynek, amely először biztosította a nőknek ezt a jogot.
A bevezető előadást Pető Andrea (Közép-európai Egyetem) tartotta a nőtörténetírásról és annak magyarországi helyzetéről, lehetőségeiről. Szólt például az igazság-paradigma, a nemzeti értelmezési keret és a nőtörténetírás, illetve a társadalmi nemek története viszonyáról – abból a szempontból is vizsgálva ezek kölcsönhatását, hogy a nőtörténet és a gender milyen módon érhetne el kedvezőbb pozíciót a történetíráson belül.
A következő két előadó, Nagy Beáta (Budapesti Corvinus Egyetem) és Bódy Zsombor (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) a modern nő társadalomtörténetét a munkavégzés, illetve a fogyasztási szokások változása, a család mint fogyasztási egység, fogyasztási közösség szempontjából elemezte. Acsády Judit (MTA TK Szociológiai Intézet) a nemek konzervatív és feminista konstrukcióit vizsgálta század eleji szövegek alapján, Sárai Szabó Katalin (Ráday Gyűjtemény) pedig a konzervatív és vallási nőszervezetek és aktivisták változó viszonyát a női választójoghoz. Utóbbi előadó részletesen tárgyalta a normakövető emancipáció jelenségét, valamint a konzervatív nők különféle, egymástól eltérő viszonyát a modernizációhoz, a nemi szerepek változásaihoz.
A délutáni szekcióban Madarász Anita (ELTE) az angol női választójogi mozgalom irányzatainak 1914 előtti történetéről tartott előadást, míg Szécsényi Mihály magáról az 1913-as kongresszusról, részletesen is tárgyalva az angol szüfrazsettek és a magyar szociáldemokraták viszonyát az eseményhez, illetve hatását a kongresszus munkájára. Lugosi András (Budapest Főváros Levéltára) és Menyhért Anna (ELTE) a modern nők irodalmi reprezentációjáról beszélt regényeket és újságcikkeket, kritikákat elemezve. A záró előadást Sipos Balázs (ELTE) tartotta, aki a modern nők és a női politizálás helyzetét tekintette át a Horthy-kor Magyarországán.
Közzétéve: 2013. október 7. Hozzászólok..
A konferencia plakátja: plakát
A konferencia programfüzete: programfüzet
Közzétéve: 2013. június 15. Hozzászólok..
Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezésében 2013. május 23-án a Szekfű Gyula Könyvtárban “A fogságtapasztalat historikuma – a 19. századi Magyarországon” címmel sikeres tudományos konferencia került megrendezésre.
Részletes beszámoló hamarosan!
Közzétéve: 2013. június 15. Hozzászólok..
Doktori Programunk természetjáró csapata 2013. április 27-én immár hatodik alkalommal kerekedett útra, hogy ezúttal a Pilis-Visegrádi – hegység bérceit és völgyeit bejárva, a tavaszodó erdőben gyönyörködve, testileg-lelkileg felfrissüljön. Az útvonal Dömös – Dobogókő – Pilisszentkereszt – Pilisszántó – Klotildliget (kb. 24km) volt. Kora reggel kis csapat gyülekezett Újpest Városkapunál, hogy másfél órás buszút után 9 órakor már Dömösnél vágjon neki a könnyűnek talán nem, de élménydúsnak mindenképp ígérkező útnak. Túránk vezetője, Pajkossy Gábor tanár úr a dömösi prépostság romjainál tartott egy rövid szakmai ismeretterjesztést, majd Dobogókő irányába a Téry úton kezdtünk el emelkedni. Az első rövid pihenőt a Szakó-nyereg után a Teréz pihenőnél tartottuk, ahonnan pompás kilátásban volt részünk, majd utunkat tovább folytatva Dobogókő felé több helyütt is elénk tárult a Dunakanyar szépsége. Dél tájban értünk fel Dobogókőre, ahol egy közös erdei étkezés következett. Csapatunk egy része megtekintette az Eötvös Loránd Turistamúzeumot (a többiek két évvel ezelőtt azt már meglátogatták). Ezután a piros jelzésen továbbhaladva a Fagyoskatona érintésével, igencsak lábat próbáló köves úton ereszkedtünk le Pilisszentkeresztre, ahol egy hűvös sör mellett erőt gyűjtöttünk a további kilométerekre és néhány kilométer megtétele után már Pilisszántón voltunk. Úgy döntöttünk, hogy a jelzett út helyett egy másik utat választunk, és így a kis takaros települést átszelve, majd az erdőben újra becsatlakozva a jelzett útba haladtunk a célunk felé, Piliscsaba-Klotildligetre. Utunkat néhányan egy újabb étkezéssel megszakítva értünk be fél 7 körül Klotildligetre. Az út fáradalmait egy korsó sör mellett kipihenve vártunk a vonatpótló buszra. Az esti órákban tértünk vissza Budapestre.
Köszönjük Pajkossy Gábor, Pritz Pál és Zeidler Miklós tanár uraknak, hogy csapatunk tagjai.
Doktori Programunk természetjáró csapatának következő kirándulása 2013 őszén lesz a Börzsönyben.
(A fénykép Sárándi Tamás felvétele)
Közzétéve: 2013. május 15. Hozzászólok..
Ünnepi tanulmánykötet Dr. Izsák Lajos 70. születésnapjára
Dr. Izsák Lajost, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék egyetemi tanárát, az MTA doktorát 2013. március 8-án munkatársai, barátai, tanítványai és tisztelői köszöntötték 70. születésnapja alkalmából.
Izsák Lajost már egyetemi tanulmányai az ELTE Bölcsészkarához kötötték, hiszen 1967-ben végezte el a történelem szakot, majd ugyan ebben az évben már a Kar Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék munkatársa lett, amely tanszéknek és doktori programjának mai napig oktatója, illetve több doktorandusz témavezetője. A történelemtudomány kandidátusi fokozatát 1980-ban, a történelemtudomány doktora címet pedig 1993-ban szerezte meg. Későbbi egyetemi pályafutása során az ELTE oktatási és tudományos, majd tudományos rektorhelyettese lett.
Kutatási területe Magyarország XX. századi története, különös tekintettel az 1944 utáni korszakra, magyar politikatörténetre. Kutatási témájában számos monográfia és szakkönyv jelent meg, tudományos közleményeinek száma a kétszázat is meghaladja. Szakmai munkáját több jeles díjjal ismerték el, így többek között Szent-Györgyi Albert-díjjal (2006), Pázmány Péter-díjjal, illetve Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével (2003) tüntették ki.
Az ünnepi kötet bemutatóján az ünnepeltet külön köszöntette Dr. Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora; Dr. Dezső Tamás, a Bölcsészettudományi Kar dékánja; Dr. Erdődy Gábor, az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetője, rektorhelyettes; Dr. Glatz Ferenc akadémikus, az MTA volt elnöke. Végül a professzor úr tiszteletére készült tanulmánykötetet Dr. Sipos Balázs, a kötet szerkesztője mutatta be. A Rendszerváltások kortársa és kutatója címet viselő tanulmánykötet több mint félszáz munkatárs, kolléga rövid tanulmányát tartalmazza.
Közzétéve: 2013. március 27. Hozzászólok..
Az I. Tóth Zoltán Kör és az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék szervezésében Csikány Tamás Hadászat és harcászat a szabadságharcban címmel tartott sikeres előadást.
Képek az eseményről:
Közzétéve: 2013. március 27. Hozzászólok..
