Jelenleg a(z) Tanszék kategóriát böngészi.
Idén a bécsi egyetem volt a házigazdája a Gesellschaft für Konzilienforschung nemzetközi egyháztörténeti konferenciasorozatának. A 2014. szeptember 18. és 20. között Konzil und Fürst címmel megrendezett eseményen doktori programunkat Adriányi Gábor tanár úrral együtt két végzett hallgatónk, Fejérdy András és Klestenitz Tibor, valamint jelenlegi doktoranduszunk, Bárány Zsófia (Tóth Tamással, a Pápai Magyar Intézet rektorával közösen tartott előadásával) képviselte.
A részletes program elolvasható: itt
Beszámolók a konferenciáról:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/zsinat-es-fejedelem-cimmel-tartottak-konferenciat-becsben
http://hu.radiovaticana.va/news/2014/09/22/zsinat_%C3%A9s_fejedelem_%E2%80%93_zsinatt%C3%B6rt%C3%A9neti_konferencia_b%C3%A9csben/ung-826800
Közzétéve: 2014. szeptember 29. Hozzászólok..
Második évadját zárjuk le a Teadélutánok programnak. Az ismét élvezettel megnézett filmek mindegyike alátámasztotta azt – az egyébként közhelyesen igaz, ám újból és újból átélendő – tételt, mely szerint a társadalom történeti tudatát a filmek lényegesen hatékonyabban befolyásol(hat)ják, mint az egész történeti irodalom. Miközben semmit sem rendült meg azon (tudásból ácsolt) meggyőződésünk, hogy a történetírás képes – eszköztára, tudáskincse birtokában – a legmélyebben, leghitelesebben, legösszetettebben bevilágítani a múltunk mélységesen mély kútjába. És ez a megállapítás akkor is igaz, ha garmadával sorolhatóak azok a történeti munkák, amelyek ennek az igazságnak nem a fundámentumai. Sőt…
A teákról közölt írások, az azokhoz kapcsolódó hozzászólások szerint az első négy film egyértelműen sok segítséget nyújt az adott témában a történelem megértéséhez, átéléséhez, míg az ötödik alkalommal megtárgyalt alkotás – minden értéke ellenére – igen lényeges pontokon inkább dezinformál mint informál.
„Az embereket – olvashatjuk a februári hozzászólásban – nem lehet a jóra lázítani, csak a rosszra.” Való igaz, hogy a rosszra sokan könnyebben rávehetőek, mint a jóra. Ám Renoir filmje többek között azért is csodálatos, mert hitelesen mutatja be azt, hogy vannak, akik akkor is jót cselekszenek, amikor abból akár életük elvesztése következik.
Az Ötödik pecsét című filmről szóló remek összegzés végére nagyon oda kívánkozott volna egy mondat. Arról, hogy mondhatják ugyan egyesek történetietlennek a film cselekményét. Hiszen amikor a foglyok szabadulásának az lesz az ára, hogy pofon üssenek egy már félholtra vert, karjainál felfüggesztett kommunista foglyot, akkor hárman inkább meghalnak, s csupán az órás Gyurica üt, mert lakásán árva gyermekeket rejteget. Lehet – ismételjük – ezt történetietlennek mondani. Ám a film így – és helyesen – érvel az ember embersége mellett.
A most induló őszi program a történelemelmélet és forráskritika két-két témakörét tárgyalja.
Szeptember 18-án Niccolò Machiavelli A fejedelem című alapműve, október 16-án Jean-Jacques Rousseau Társadalmi szerződése; november 13-án Miskolczy Ambrus Berzeviczy és Kazinczy vitája című tanulmánya, végül december 11-én Romsics Ignác Székely Dózsa György. Haramia és/vagy népvezér című áttekintése nyújt kiindulópontot az elemző diskurzusra.
A teákról most is rendre beszámolunk, s reméljük, hogy azokhoz szintén gondosan megformált magvas hozzászólások születnek.
Pritz Pál
Közzétéve: 2014. szeptember 11. Hozzászólok..
A tanév rendje: tanév
Tanszékünk kurzusai: kurzusok
Érvényes doktori tanegységlista: tanegységlista
Demonstrátori pályázat: pályázat
Közzétéve: 2014. szeptember 8. Hozzászólok..
Gergely András Professzor Úr tiszteletére 2012-ben jelent meg tanszékünk Milyen nemzetet, kinek és hogyan? Tanulmányok Magyarország történelméről 1780-1948 című tanulmánykötete. A kötet nyomdai megjelentetése után ezennel elektronikusan is elérhetővé és szabadon letölthetővé tesszük a színvonalas írásokat!
Milyen nemzetet, kinek és hogyan?
A kötet előszava:
“A reformkor nemzedéke abban a reményben fogalmazta meg a polgárosodás érdekegyesítő programját, hogy a kívánt folyamat eredményeként a rendekre, felekezetekre, nyelvekre és más csoportokra töredezett társadalom egységes politikai közösséggé alakul, nemzetté válik. Így nyeri majd el méltó helyét a többi nemzet közösségében, egyéniségével gazdagítja a világ sokszínűségét. Legtalálóbban talán Széchenyi fogalmazta meg a Pesti Hírlapnak tulajdonítva a polgári és nemzeti átalakulásnak ezt a felfogását, képzetét: „az emberiségnek megmenteni egy lelkes nemzetet”.
Mint az idézet helyzete is mutatja, hamar tudatosodni kellett annak a ténynek, hogy a folyamat nem vezet állandó harmonikus egységre. Míg a nemzetté válás céljában a magyar közélet alakítói a konzervatívoktól a radikálisokig egyetértettek, már a reformkorban és a liberális mozgalmon belül is jelentkeztek a különbségek a „nemzet” jellegéről, a folyamat irányáról alkotott véleményekben. Világossá vált, hogy az új típusú közösség kiépítése előnyben részesít egyes vidékeket, csoportokat, érdekeket, míg hátrányba hoz másokat, s így állandó belső szellemi és politikai eszmecserére, sőt akár küzdelemre készteti a közösség tagjait. S valóban a következő évtizedek, sőt másfél évszázad már arra a kérdésre válaszol, amit kötetünk címe is megfogalmaz.
Jelen kötet tanulmányai nagyrészt e tárgykörben mozognak; az egymással összefüggő nemzeti és polgári átalakulás vagy annak továbbvitele kérdéseivel foglalkoznak. Szerzőik a Történelemtudományi Doktori Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történeti Programjának oktatói, közreműködői és hallgatói. Címével egyben utalni akarunk doktori programunk egy fontos résztvevője, Gergely András korábbi tanulmánykötetére is, amelynek címe a fenti Széchenyi-idézet parafrázisa. A doktori iskola kutatási eredményeit közzétevő dolgozataink sokban e kötet felvetéseit és gondolatmenetét kívánják folytatni és továbbgondolni.
Budapest, 2012. június 15.
az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék munkatársai“
Közzétéve: 2014. július 8. Hozzászólok..
Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék doktori programja idén is június elején rendezte meg hagyományos PhD-konferenciáját, ahol a doktorandusz hallgatók beszámolhattak legfrissebb kutatási eredményeikről.
A konferencia első napján, június 3-án Dr. Dezső Tamás dékán nevében, Dr. Brenner Koloman, stratégiai dékán-helyettes köszöntötte a megjelenteket. Ezután következett Dr. Varga Zsuzsanna, a doktori program vezetőjének megnyitó beszéde, majd megkezdte ülését az első, „Politika és társadalom a reformkorban” c. szekció, melyben Dr. Erdődy Gábor, az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetője elnökölt. Az első előadó, Kapitány Adrienn az 1820-as évek térképészeti munkálatairól, és a vármegyei közigazgatás kapcsolatáról beszélt, őt követte Melkovics Tamás, aki az 1848-ban kivégzett politikus, Zichy Ödön gróf életét és politikai pályafutását ismertette. A szekció utolsó előadója, Bárány Zsófia Lonovics József püspök vatikáni diplomáciai küldetésének hazai sajtóvisszhangjával kapcsolatos kutatásait ismertette. A délelőtti program zárásaként számos kérdés, megjegyzés érkezett az előadókhoz.
A második szekció „Mindennapi élet, kultúra a XIX. században” címmel került megrendezésre, melyen Dr. Pajkossy Gábor elnökölt. Sarkadi Zsuzsanna Széchenyi István gróf nagycenki uradalmáról, Megyeri Helga az 1885-os Országos Általános Kiállítás műcsarnokáról, Simon Bernadett pedig a Milleniumi Újságról tartott előadást. A kérdéseket követően a tanszék doktori hallgatója, Nagy József levetítette az általa is rendezett Kereszthegy c. dokumentumfilmet, mely a székely határőrök II. világháborús küzdelmeit dolgozta fel. A vetítés számos érdeklődőt vonzott. A film megtekintése után érdekes beszélgetés zajlott Nagy Józseffel, aki többek között a film készítésének néhány kulisszatitkába is beavatta a hallgatóságot.
Másnap, június 4-én a Modern Magyarország online folyóirat második számának bemutatásával folytatódott a konferencia. A felkért hozzászólók, Dr. Fónagy Zoltán és Dr. Pritz Pál méltatták az internetes kiadványt, és javaslataikkal a jövőbeni munkához is hasznos tanácsokat adtak. Ezt követte a Dr. Zeidler Miklós vezette III. szekció, mely „Állami erőszak, hadtörténet a XX. században” címet kapta. Csonka Laura az 1920-as népbiztos-perről, Sárándi Tamás információ gazdag előadásában az 1940-es észak-erdélyi templomrombolásokról, míg Nagy József három székely honvéd világháborús visszaemlékezéséről beszélt. Az előadások mindegyike túllépett a történettudomány határain, és más tudományágak (pl. jogtörténet, szociológia, emlékezet-kutatás stb.) eredményeit is felhasználta.
Délután került megrendezésre az utolsó, IV. szekció, mely „Hatalom és társadalom viszonya a XX. században” címet kapta, ezen ismét Dr. Erdődy Gábor elnökölt. Újdonság, hogy ezúttal egy–egy doktorandusz a témavezetőjével együtt tarthatott közös előadást. Fekete Bálint és Dr. Sipos Balázs az 1945 előtti filmhíradóról és közönségéről, míg Dr. Varga Zsuzsanna és Pál Zoltán a Kádár-kori tudománypolitikáról beszélt, két intézmény példáján keresztül. A szekcióban kapott helyet Lukács Miklós, az Állami Egyházügyi Hivatal Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tevékenységét ismertető referátuma is. A vita után Dr. Anssi Halmesvirta professzor, az Jyväskylä-i Egyetem oktatója tartott angol nyelvű előadást Bibó Istvánnal kapcsolatos kutatásairól. A konferencia lezárását követően kötetlen beszélgetés következett az Építész Pincében.
Mind a tizennégy előadó színvonalas, érdekes előadást tartott. Az összes téma komoly alapkutatásokra épült, a szekciók utáni kérdések pedig számos szempontra hívták fel a doktoranduszok figyelmét. Összegzésképpen megállapítható, hogy a viták során mindegyik előadó értékes segítséget kapott ahhoz, hogy kutatását továbbfejleszthesse a készülő disszertációjához.
.
Közzétéve: 2014. június 23. Hozzászólok..
A tavaszi évadot záró június 12-i délután témája Szabó István, 1999-ben bemutatott Napfény íze c. filmje volt. Ez a múlt század utolsó évtizedének egyik legkiemelkedőbb filmje. Hosszú, évszázados történelmi periódus bemutatásában egyedülálló.
Szabó már a hatvanas években rendezett munkáiban az identitásválságban szenvedő kisember orientációs igényét domborítja ki, sajátosan finom egyedi eszközökkel és rendezői megoldásokkal ábrázolja. Az önazonosság-, és a helykeresés a világban, valamint az alkalmazkodás feszítő ellentéte ezt a művet is átszövi.
A dualizmus időszakától a rendszerváltásig látjuk a hazai zsidóság történetét. Az elbeszélés, sajnos, túlságosan leegyszerűsítő, számos pontjában történelmietlen. A fővárosba mindössze egy italrecepttel (A Napfény ízével) megérkező vidéki zsidó kisfiú karrierjében a rendező az Osztrák-Magyar Monarchia liberális légkörének asszimilációs tendenciáit hangsúlyozza. Szabó mondanivalója elmeséléséhez a zsidóság különböző képviselőinek ideáltipikus alakjait használja fel, és az egymást váltó korszakok mindegyikében a nézők sematikus zsidó életutakat láthatnak. A dualista korszak ábrázolása a legjobb; a Sonnenschein családfő két fia merőben eltérő pályán mozog. Egyikük főbíró lesz, legfőbb példaképe az agg uralkodó és természetesen végletesen lojális a rendszerhez. A másik fiú orvosként a rendszer antidemokratikus jellegének és szociális igazságtalanságainak kérlelhetetlen kritikusaként a „lázadó zsidó értelmiségit” szimbolizálja.
A háborús vereséget és a Monarchia szétesését a család is megsínylette. A Tanácsköztársaság és a Horthy-rendszer bemutatására csak felszínesen kerül sor, a filmben pedig utalás sem történik Trianonra. A berendezkedő Horthy-rendszert Szabó kizárólag antiszemita jellemzőivel tárja elénk. A családnevet időközben Sorsra magyarosító Ádám az olimpiai aranya ellenére sem úszhatja meg családja gettósítását és fiával a munkaszolgálatra hurcolását. Megaláztatása és kivégzése, valamint a holokauszt ábrázolása az egész film drámai csúcspontja és fő viszonyítási pontja. A kataklizmát túlélt fiú, Iván bosszúért szomjazik, szenvedélyes antifasizmusa révén nagyon hamar az ÁVH és az államvédelem kihallgató tisztjei között találjuk.
A filmnek ez az 1945 utáni szakasza a legproblematikusabb: a Rákosi diktatúrát egyfajta zsidó szenvedéstörténetként bemutató rendezői szándék durva túlzás. Az is elképzelhetetlen, hogy az egykori államvédelmis otthagyva a „hivatalt”, 1956-ban tankra kapaszkodó őszinte morális meggyőződésű forradalmárrá válik. A zárójelenetben a családi recept is elveszik (véletlenül a többi lommal együtt kidobják), a nevét újra Sonnenscheinre változtató Ádám, pedig – minden bizonnyal – a magyarországi zsidó asszimiláció hiábavalóságát szimbolizálja és az önfeladás következményeit hangsúlyozza.
Bödők Gergely
Közzétéve: 2014. június 23. 2 hozzászólás
Júniusban ismét megrendezésre kerül Tanszékünk immár hagyományosnak mondható tavaszi félév végi doktorandusz konferenciája! Idén először a hallgatóknak lehetőségük lesz arra, hogy témavezetőjükkel közösen tarthassanak előadást.
A konferencia Plakátja: Plakát
A konferencia Programja: Programfüzet
Közzétéve: 2014. május 27. Hozzászólok..
Május 15-én Fábri Zoltán 1976-ban bemutatott (Sánta Ferenc 1963-ban azonos címmel publikált regényére épülő) Ötödik pecsét című filmje volt a diskurzus tárgya.
Fábri más műveihez hasonlóan itt is erős a drámaiság és a konkrétumokon túlmutató általános emberi, morális tanulság: a történelemnek kiszolgáltatott kisember drámája. Fábri moralizáló művészi megközelítése eleve egyfajta kortalanságot és határtalanságot kölcsönöz filmjeinek. A rendre irodalmi műveket adaptáló Fábri meglehetősen öntörvényű alkotó, nemigen lehet besorolni filmes irányzatba. Fábrit több filmjében is foglalkoztatta a szélsőjobboldal és 1944 tragédiája, így például a szélsőjobboldal tömeglélektanát boncolgató Hannibál tanár úr (1956), valamint a zsidóüldözés témáját bemutató Nappali sötétség (1963), illetve Utószezon (1967) című művek tematikájukban rokonnak tekinthetőek a nyilasterror hangulatát megidéző Az ötödik pecséttel.
Az ötödik pecsét címadása a Jelenések könyvének apokaliptikus látomására utal. A filmben a kifejezést Keszei mondja ki (52. perc végén), aki a szenvedést erkölcsnemesítő próbatételként értelmezi. Ez egyfajta önigazolása a sértettségből fakadó feljelentésének, mellyel a valóban próbatételt jelentő nyilasterrornak teszi ki a főhősöket.
A film szerkezetét tekintve három részre osztható: az első „Béla kolléga” kocsmájában játszódik, a második a főhősök magánéletébe nyújt betekintést, az utolsó jelenetek pedig egy nyilas ház börtönpincéjében zajlanak – vagyis rendre a barátok, a család, illetve az ellenséges idegenek körében látjuk a főhősöket.
A három helyszínen játszódó történet önmaga is több rétegre bontható. Én három, egymást átszövő réteget különítek el: az első morális-filozófiai kérdések körül forog, a második a terror hangulatát érzékelteti (általánosságban), a harmadik a konkrét történeti időszakra, a nyilasuralom idejére vonatkozik. [Ezekre ld. részletes fejtegetésem:
https://www.academia.edu/7077300/Az_otodik_pecset_1976_filmelemzes_tortenesz_szemmel_]
A film hősei esendő kisemberek, akik képtelenek eldönteni, hogy (elkerülhetetlen sorsban) a kegyetlenkedő rabszolgatartó Tomóceusz Katatiki, vagy megnyomorított és megszégyenített rabszolga Gyugyu életét vennék-e magukra. Ám amikor majd szabadulásuknak az lesz az ára, hogy pofon üssenek egy már félholtra vert, karjainál felfüggesztett kommunista foglyot, akkor hárman inkább meghalnak, s csupán az órás Gyuricza üt, mert lakásán árva gyermekeket rejteget.
Paksa Rudolf
Közzétéve: 2014. május 18. Hozzászólok..
2014. április 26-án szombaton a Doktori Programunk kiránduló csapata a Vértesben túrázott Pajkossy Gábor tanár úr vezetésével. A hűvös, esős idő ellenére kilencen indultunk útnak a Vértes egyik szép településéről, Gántról.
Az esős Vértes csodás látnivalóval ajándékozott meg minket. A fák, cserjék üde zöld levelei, a törzsek esőcsepptől gyöngyöző kérge gyönyörű látványt nyújtott. Gántról az Országos Kék kelet felé, Szárliget irányába tartó útvonalán indultunk el, a festői Pap-völgyön át Mindszentpusztára.
Első pihenőhelyünk Mindszentpusztán volt, ahol a rendbe hozott turistaház éppen zárva volt, és a mellette lévő régi, omladozó, pusztulófélben lévő ház még az eső elől sem nyújt menedéket az arra járóknak. Még Mindszentpuszta előtt jelzést váltottunk, és a Szentgyörgyvári vadászházat érintve jutottunk el a Pátrácosra, innen ismét az Országos Kék útvonalán haladtunk tovább, immár nyugat felé, Csókakő irányába, amelyet a vadregényes Várvölgyön keresztül értünk el.
Kora délután már az első napsugarak is áttörték a felhőt, így egy-egy kidőlt fatörzsön többször is megpihentünk. Délután már pompázó napsütésben volt részünk, és így értünk célunkhoz a Csókakői várhoz, melynek lábánál lévő tér hosszabb beszélgetésre és közös étkezésre adott lehetőséget.
Ezt követően felmentünk a restaurálás alatt lévő várba, ahonnan pazar kilátás tárult elénk a környező településekre és hegycsúcsokra. A várból lejövet még kb. 3 km várt ránk, míg kiértünk a 81-es főútra, ahonnan busszal utaztunk Székesfehérvárra.
A székesfehérvári vasútállomáson lévő hangulatjavító helyiségben Pritz Pál és Pajkossy Gábor tanár urak sörözésre invitáló meghívásának köszönhetően még egy jót beszélgethettünk késő estébe nyúlóan.
Éjjel 11-kor értünk haza Budapestre fáradtan, de közös, szép élményekkel gazdagodva.
Következő kirándulásunk 2014. október 11-én lesz.
Szeretettel várunk minden kedves kirándulni vágyót.
Doktori Programunk kiránduló csapata
Közzétéve: 2014. május 14. Hozzászólok..
Részletes beszámoló: ISHA-Beszaámoló
