Fejezetek az első világháború médiatörténetéből

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Médiatudományi Kutatócsoportja tisztelettel meghívja Önt a Fejezetek az első világháború médiatörténetéből című konferenciájára!

Időpont: 2014. május 13.
Helyszín: 1014 Budapest, Országház utca 30. (Jakobinus Terem)

Meghívó: Meghívó

A Nagy Háború kitörésének 100. évfordulója – kari konferencia és megemlékezés

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának vezetése megbízásából az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék 2014. május 8-9-én tudományos konferenciát szervez az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából: „A háború, amely megszüntet minden háborút” A Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára.

A konferencia helye: ELTE BTK, Gólyavár, Mária Terézia-terem, Budapest, Múzeum krt. 6.

Részletes program: Első világháborús konferencia – programleírás

Teadélutánok a Doktori Programunkban VII.

Április 10-én Kovács András 1966-ban bemutatott Hideg napok című, a magyar hadsereg által 1942-ben Újvidéken végrehajtott razzia történetét felelevenítő filmje volt a diskurzus tárgya.

Kényes téma – hiszen a „közrendészeti eljárás” a partizánakciók aránytalanul nagy megtorlásává alakult. Zömmel ártatlan polgári személyek, szerbek, zsidók, magyar kommunisták lettek az áldozatok, mintegy háromezer háromszázan. A film képsorai a népbírósági tárgyalásukra váró, kínzó emlékeikkel viaskodó katonatisztek elbeszéléseiből állnak össze.

A mű látszólag nem ítélkezik, nincsenek kész válaszai a felvetett problémákra, sőt, több értelmezési keretet is lehetővé tesz. Sematizmusnak nyoma sincs, a Hideg napok alaposan rácáfol a Kádár-kor filmgyártásával kapcsolatban meglevő előfeltevéseinkre. A film mélyebb történelmi tudás nélkül is értelmezhető. Egy görög sorstragédia főszereplője a Latinovits Zoltán által alakított Büky őrnagy, aki közönyösen, a személyes felelősségvállalást elutasítva szemléli az eseményeket. Ezért családi tragédiával fizet. Az ő felesége a másik főszereplő. Az addig konvencionálisan antiszemita asszony személyes tapasztalatai alapján szabadul meg előítéleteitől, s lesz a vérfürdő áldozata.

Az alkotás megrendítő hitelességgel ábrázolja, hogy adott esetben a háború hogyan embertelenít el. Dorner tizedes kezdetben érző ember. Még abból sem csinál nagy ügyet, hogy az éjszakai őrjáraton egyik alárendeltje megtagadja a szolgálatot. Később azonban az állandó kialvatlanság és az alkohol hatására, és felismerve feletteseinek kimondatlan elvárásait, megdöbbentő változáson megy át: néhány falatért gondolkodás nélkül lelő egy egész családot, majd azt reméli, hogy a tömeggyilkosságban szerzett „érdemeiért” kitüntetést fog kapni.

A film bravúrosan mutatja be a Horthy-kori katonai elit belső viszonyait, sajátos értékeit, kasztszerű hierarchiáját. Kovács András filmje e közben sem válik egysíkúvá. Nem csak az elvakult, bosszúszomjas, a nácik módszereit adaptálni akaró Feketehalmy- Czeidner altábornagy alakjára összpontosít. Kászoni alezredes figurájában – ő életét is kockáztatva értesíti feletteseit a túlkapásokról, elérve ezzel a vérengzés leállítását – mutatja meg ezen elit erényeit is.  Egy apró, de fontos epizód pedig a kelet-európai történelem alapvető kérdéseire is rávilágít. A tisztek egyik beszélgetése során egy fiatal katona felveti: kinek az érdeke, hogy a hadsereg irracionális brutalitással toroljon meg egy apró incidenst, amivel véglegesen elidegeníti a magyarságtól a szerb lakosságot? Válasza szerint a fő érdekelt a náci Németország, hiszen az oszd meg és uralkodj politikája ezt követeli meg.

Kovács András filmje ma is érdemben segít a korabeli valóság megismerésében.

                                                        Klestenicz Tibor

Látogatás a Magyar Nemzeti Múzeumba

A Magyar Nemzeti Múzeum mint kiállítóhely.
A Magyar Nemzeti Múzeum mint emlékhely.
A Magyar Nemzeti Múzeum mint kutatóhely.

A programok ingyenesek, és egy személy több alkalomra is jelentkezhet.

Részletes információk: MNM_felhívás_2014

Államhatalom és társadalmi autonómia a nyugati keresztény civilizáció hagyományában

Az ELTE-BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszéke és az OTKA T 105466. számú, „Állam és társadalom viszonya a 19. századi magyar politikai kultúrában” néven működő kutatócsoportja tisztelettel meghívja Államhatalom és társadalmi autonómia a nyugati keresztény civilizáció hagyományában  című konferenciájára

 Helyszín: ELTE-BTK, Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtára, 1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. I. em. 115.

 Időpont: 2014. április 10-11. (csütörtök-péntek)

Meghívó: konf_meghivo

Plakát: konf_plakat

Dr. Hermann-Josef Scheidgen előadássorozata

1. April (Dienstag), 16.00

Die Fritz–Fischer-Kontroverse. Ein deutscher Historikerstreit über die Ursachen des Ersten Weltkriegs

 2. April (Mittwoch), 16.00

Im Spannungsfeld von Patriotismus und Romtreue. Die deutschen katholischen Bischöfe im Ersten Weltkrieg

 3. April (Donnerstag), 16.00

Ein „Untermieterstatus” für die Katholiken? Die Stellung des Katholizismus im zweiten Deutschen Kaiserreich (1871–1918)

Meghívó: Einladung_2014

Absztrakt: Abstracts_2014

Prof. Dr. Schindling előadása

Tanszékünk szervezésében 2014. március 26-án (szerda) 16.00-kor megrendezésre kerül a Központi Olvasó Folyóiratolvasójában Prof Dr. Anton Schindling német nyelvű, WECHSELSEITIGE BEDROHUNGSKONSTELLATIONEN IN DER HABSBURGER MONARCHIE Die Reformen Kaiser Josephs II., ständischer Adel und katholischer Klerus című előadása. A Professzort két doktorandusza segíti társelőadóként:  Dennis Schmidt és  Philip Steiner

Az előadás plakátja: Schindling

Prof. Dr. Schindling rövid bemutatkozása: Schindling_Kurzlebenslauf_Ungarn_März2014

Teadélutánok a Doktori Programunkban VI.

Március 13-án Fábri Zoltán 1956. október 18-án bemutatott Hannibál tanár úr című filmje volt a diskurzus tárgya.

Móra Ferenc 1924-ben írta meg Hannibál feltámasztása című kisregényét. A kézirat kerek évtizedre elveszett, ám – a Horthy-kor politikai és társadalmi rendjét bíráló kitételei miatt – előkerülésekor sem jelenhetett meg. A háború után a Magyar Nemzet ugyan folytatásokban közölte, ám a szöveg Szovjetuniót bíráló részeit kihagyták, „csupán” a hazai, bukott rendszer kritikája maradt meg. Ebből lett könyv 1955-ben. Az Argumentum Kiadó érdeme, hogy 2004-ben az eredeti kéziratot a hamisítások feltűntetésével tette közzé, s az a MEK-ben is elérhető.

Fábri Zoltán az 1955-ös művet használta alapanyagaként. A főhősből Nyúl Béla lett, akit Szabó Ernő erdélyi magyar színész formált feledhetetlenné. A budapesti középiskolai latintanár története az ötvenes-hatvanas években eszmélő generációk számára fogalom lett. A groteszk történet, a remek színészi alakítások (Somogyvári Rudolf, Greguss Zoltán, Apor Noémi, Kiss Manyi és mások) miatt emlékezetes, de azért is, mert a diktatórikus hatalommal találkozó kisember sokaknak közeli élmény lehetett.

A Horthy-kor 30-as éveiben szegényes kispolgári életet élő gimnáziumi latintanár egy szép napon tanulmányt közölhet az iskola évkönyvében. A hadifogságában talált forrás szerint Hannibál öngyilkos lett. A feltűnést keltő írást a szélsőjobboldal szervezetek nemzetellenesnek, felforgatónak, destruktívnak, szovjet- és zsidóbérencnek bélyegzik. Mivel Nyúl tanár úr nem vonja vissza írását, ezért állásából felfüggesztik s céltáblája lesz a Töhötöm elnevezésű kormánypártnak és segédcsapatainak.

A fanyar humorral átszőtt film – miközben mindent eltúlozva, és/vagy karikírozva ábrázol; a nyilasok, a harsányan menetelő Turul Szövetség tagjai sajátos mixtúrában jelennek meg stb. – egészében igaz látlelete az 1945 előtti Magyarországnak.  A Töhötöm Párt vezérében könnyű meglátni Gömbös Gyula, Szálasi Ferenc és talán Rákosi Mátyás alakját is. S közben látjuk a két háború közötti társadalom számos avíttságát, egyes rétegeinek nyomorát.

Nyúl Béla végül az őt üldöző, megfélemlítő tömeg előtt megtörik, önkritikát gyakorol s groteszken – hiszen értelmiségiként behódolt a hatalomnak – meghal.

Az áthallásos film a Rákosi-diktatúráról is szól: megbélyegzi a hatalmon lévő párt előtti meghunyászkodást, a mindenható vezérbe vetetett fanatikus tömeghitet.

A filmet különlegessé teszi sokfajta olvasata; úgyszólván minden filmkocka rejt valami intellektuális többletet. A lineáris cselekményszövéssel szakító Fábri-mű bizony kortalan. A politikai erőknek való behódolás, az értelmiségi lét kiszolgáltatottságán való töprengés ma sem időszerűtlen.

Szécsényi András

Forradalom és szabadságharc mint hétköznapi tapasztalat

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Meghívó_Fónagy_Zoltán_előadás

Teadélutánok a Doktori Programunkban V.

E félévben a Film és történelem kapcsolatát boncolgatjuk. Hiszen a film társadalmi hatása, annak a gondolkodást befolyásoló szerepe messze felülmúlja a történészek történeti munkáit. Alapkérdésünk: a vizsgált film mennyiben rombolja/javítja a széles nézőközönség történelmi tudatát?

Február 13-án Jean Renoir 1937-ben bemutatott, A nagy ábránd (Le grande illusion) című filmje volt a diskurzus tárgya. A film az első világháborúban játszódik, és a németországi tiszti hadifogolytáborok világa tárul elénk. Különböző nemzetiségű és társadalmi osztályú tisztek élik mindennapjaikat a táborokban. A főszereplők eltérő társadalmi osztályokból származó francia tisztek (az előkelő származású de Boeldieu százados: Pierre Fresnay, a munkásemberből lett pilóta Marechal hadnagy: Jean Gabin és a bécsi zsidó bankárcsaládból származó, Franciaországban élő Rosenthal: Marcel Dalio).  A foglyokat őrző német táborparancsnok az arisztokrata származású von Rauffenstein (Erich von Stroheim). A háborús eseményeket újságok, plakátok formájában követik és szereznek róla tudomást; a háborúnak a szörnyűségei így csak közvetett módon jelennek meg a filmben.

Az alkotás zsenialitása a történet egyszerűségében rejlik. A tisztek szökni próbálnak, ám azok rendre kudarcba torkollnak, és mind szigorúbban ellenőrzött hadifogolytáborokba kerülnek. A végén de Boeldieu áldozatvállalásával Marechalnak és Rosenthalnak sikerül megszöknie. Szerelem szövődik Marechal és egy német asszony (Dita Parlo) között. Marechal azzal a szándékával tér vissza tiszttársával Franciaországba, hogy a háború után a hölgyet feleségül veheti.

A nagy ábránd a rendező vágya, hogy ne legyen több háború, az államok ne nyúljanak fegyverhez. A cím a társadalmi osztályok kibékülésének vágyát is kifejezi. De Boeldieu ábrándja: a francia nemzethez való tartozása ledönti azokat a falakat, amelyek az arisztokrácia, a munkásosztály és a zsidó bankárréteg között állnak. Vele szemben von Rauffenstein tábornok a társadalmi rangját helyezi előtérbe, ezért tesz a filmben többször is kivételt Boeldieu-vel. Bár Renoir mindenben törekedett az egyensúlyra, láthatóan érzékelteti a franciák demokratikusabb voltát a kortárs németekéhez képest. Boeldieu halálával kifejezésre juttatja azt is, hogy az arisztokrácia az első világháborút követően lelépett a történelem színpadáról.

A forrongó Európa közepette Franciaországban a filmet kitörő siker fogadta. Ebben szerepet játszott az is, hogy akkor még a népfrontkormány volt hatalmon, és Renoir ennek egyik ideológiai támogatója volt. Jobboldalról érték támadások a rendezőt, és plágiummal is vádolták, ez azonban alaptalannak bizonyult és nem törte meg a sikert. Németországban a filmet betiltották. Az 1937-es velencei filmfesztiválon a német és az olasz tiltakozás miatt a Mussolini-kupát nem nyerte meg, de a legjobb művészi alkotás díját neki ítélték.  1937/38-ban az Egyesült Államokban is díjakat nyert, és 1958-ban a brüsszeli filmfesztiválon a 12 legjobb film közé sorolták.

Renoir alkotása igazi művészfilm/kultuszfilm. Képes az első világháború valóságát átlényegíteni. Ahogy Renoir 1958-ban mondta: „A nagy ábránd az emberi kapcsolatok története. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a kérdés manapság is ugyanilyen fontos, és ha nem oldjuk meg ezt, akkor búcsút mondhatunk a mi szép világunknak.”

            Ma is ez a tét.

                                                                                                                      Marchut Réka