Az őszi évadot nyitó szeptember 18-i délután témája Niccolò Machiavelli: A fejedelem című munkája volt.
Az ízig-vérig sokoldalú, historikusként is jeles nagy politikai gondolkodóval kapcsolatban kiirthatatlanul rögzült az a téves megállapítás, hogy államtana cinikus. Minimum az, hogy cinizmusba hajló realizmus jellemzi. Ám a szövegek tanulmányozása tisztán megmutatja: nincs itt semmi különös cinizmus, sokkal inkább keserű, (vagy tán’ csak higgadtan mérlegelő) bölcs realizmus. Olyan realizmus, amely a mában, a tömegek korában is érvényes. Hol vagyunk a tömegek társadalmától, s ő már a tömegek társadalmáról beszél.
Roppant lényeges, hogy Machiavelli tisztában van a véletlen (az ő nyelvén: fortuna) valós történelmi mibenlétével. Ezért pontosan látja, a szerencse forgandó volta döntően azt jelenti, hogy a világ körülöttünk – rengeteg ok folytán – folyton változik. És ehhez a folyton változó világhoz folyton alkalmazkodnunk kell. És akkor nem leszünk folyton szerencsétlenek. „Ugyaninnen származik – figyelmezteti olvasóját – a jó fogalmának változékonysága: mert ha valaki türelmesen és elővigyázatosan uralkodik, és (ha, tenném hozzá – P.P.) az idő és a dolgok úgy fordulnak, hogy kormányzása jónak bizonyul, boldogulni fog; de ha az idő és a dolgok megváltoznak, el kell pusztulnia, mert eljárása nem változik.”
Machiavelli egyben – ismétlem – az itáliai humanista történetírásnak is nagy alakja. A historiográfia azt jegyzi fel úttörő érdemének, hogy nála jelenik meg először az írásos források összevetésére és ellentmondásaik feloldására való törekvés is. Tehát olyasmi, ami ma egy egyszerű egyetemistával szemben is alapkövetelmény, miközben fejében – gyaníthatóan – a jó fogalma többnyire csak a kőkemény egyszerűség szintjén létezik, míg az 1527-ben 58 esztendősen eltávozott gondolkodó már a maga dialektikájában képes a fogalom tartalmát megragadni.
Az emberi természetről is fontosan érvényeset mondott, amikor azt fejtegeti, hogy az a társadalmi körülményeknél is nehezebben változtatható. Míg a szerencséről azt mondja az csak „felerészben ura tetteinknek …a másik felét, vagy majdnem annyit, önnön erőnk mozgat”, az emberi természet makacsságáról értekezve minden korlátozás nélkül lát kapcsolatot a szerencsétlenségek és az emberi cselekedetek között.
A fejedelem Machiavelli legnagyobb hatású műve. Hiszen miközben sarat dobáltak rá, csendben a tanítása szerint cselekedtek. Mármint abban az értelemben, hogy mennél sikeresebben elsajátítsák a hatalomgyakorlás fortélyait. Ám ő mindennek révén olyan fejedelmet, olyan államot akar, amely a közjót szolgálja.
Pritz Pál
A 2 alkalomból álló felkészítő beszélgetésekre 2014. október 10-én és október 17-én kerül sor 14 és 17 óra között a Központi Épület III. emeletének 320. termében.
–
Az előadók és témáik:
Október 10.
14:00-15: 30
Fónagy Zoltán (MTA BTK Történettudományi Intézet): A hétköznapi élet története az újkorban I.
15:30-17:00
Cieger András (MTA BTK Történettudományi Intézet): A politikatörténeti kutatások lehetőségei (különös tekintettel a 19. századi Magyarországra) I.
–
Október 17.
14:00-15: 30
Fónagy Zoltán (MTA BTK Történettudományi Intézet): A hétköznapi élet története az újkorban II.
15:30-17:00
Cieger András (MTA BTK Történettudományi Intézet): A politikatörténeti kutatások lehetőségei (különös tekintettel a 19. századi Magyarországra) II.
A tavalyi fotópályázathoz hasonlóan az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék idén is meghirdeti egyfordulós, két témára épülő fotópályázatát!
„Generációk” családtagok, különböző korosztályok, korszakok, tárgyak együttes megjelenése, találkozása
„Régi és új” régi – akár saját, akár mindenki által ismert – képek, alkotások újragondolása, új keretek közé helyezése
Az alkotások beküldési határideje: 2014. december 31. (szerda)
A beküldés elektronikusan történik a fotopalyazat@mailbox.hu címre! (A pályázattal kapcsolatban további információ szintén ezen az elérhetőségen kérhető.)
Pályázók köre: az ELTE BTK hallgatói és oktatói
A beérkező munkákat ezúttal is zsűri fogja elbírálni, illetve a tanszék Facebook oldalán (www.facebook.com/elte.btk.ujmtt) folyamatosan tesszük közzé azokat!
A zsűrizés és a közönség szavazását követően az ELTE BTK Főépületében, a pályázatot kiíró Tanszék folyosóján fotókiállítás nyílik 2015 tavaszán.A pályázat
benyújtásának feltételei, formai követelményei:
Egy pályázó max. 4 db (kategóriánként 2–2) jpeg formátumú, min. 5 megapixel felbontású pályaművel indulhat. Kérjük a pályázókat, hogy minden beküldött fotóhoz rövid leírást mellékeljenek, ahol röviden vázolják a beküldött pályamunka részleteit. Egy induló több kategóriában is nevezhet.
A pályázó felelősséget vállal azért, hogy pályázati anyaga nem sérti harmadik személy személyiségi vagy egyéb jogait. A pályamunkák alkotói hozzájárulnak ahhoz, hogy a pályázaton indult munkák felkerüljenek a tanszék honlapjára, Facebook oldalára, illetve a kiállítás keretén belül kiállíthatjuk a pályamunkákat. Következésképp a fotók benyújtásával a pályázó egyben hozzájárul művének felhasználásához.
A tavalyi pályázattal ellentétben a pályázat kategóriáihoz igazodva a képeket lehet manipulálni, azaz megengedett a képelemek kiretusálása, hozzáadása; a képek egyes részleteinek különálló, markáns színkorrekciója; digitális effektek vagy szűrők alkalmazása az utómunka során; montázsok készítése.
A szabadságharc leverésére és a megtorlásokra emlékezve idén az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék meghívására Csikány Tamás tart előadást október 8-án A szabadságharc tábornokai címmel!
Idén a bécsi egyetem volt a házigazdája a Gesellschaft für Konzilienforschung nemzetközi egyháztörténeti konferenciasorozatának. A 2014. szeptember 18. és 20. között Konzil und Fürst címmel megrendezett eseményen doktori programunkat Adriányi Gábor tanár úrral együtt két végzett hallgatónk, Fejérdy András és Klestenitz Tibor, valamint jelenlegi doktoranduszunk, Bárány Zsófia (Tóth Tamással, a Pápai Magyar Intézet rektorával közösen tartott előadásával) képviselte.
A részletes program elolvasható: itt
Beszámolók a konferenciáról:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/zsinat-es-fejedelem-cimmel-tartottak-konferenciat-becsben
http://hu.radiovaticana.va/news/2014/09/22/zsinat_%C3%A9s_fejedelem_%E2%80%93_zsinatt%C3%B6rt%C3%A9neti_konferencia_b%C3%A9csben/ung-826800
Második évadját zárjuk le a Teadélutánok programnak. Az ismét élvezettel megnézett filmek mindegyike alátámasztotta azt – az egyébként közhelyesen igaz, ám újból és újból átélendő – tételt, mely szerint a társadalom történeti tudatát a filmek lényegesen hatékonyabban befolyásol(hat)ják, mint az egész történeti irodalom. Miközben semmit sem rendült meg azon (tudásból ácsolt) meggyőződésünk, hogy a történetírás képes – eszköztára, tudáskincse birtokában – a legmélyebben, leghitelesebben, legösszetettebben bevilágítani a múltunk mélységesen mély kútjába. És ez a megállapítás akkor is igaz, ha garmadával sorolhatóak azok a történeti munkák, amelyek ennek az igazságnak nem a fundámentumai. Sőt…
A teákról közölt írások, az azokhoz kapcsolódó hozzászólások szerint az első négy film egyértelműen sok segítséget nyújt az adott témában a történelem megértéséhez, átéléséhez, míg az ötödik alkalommal megtárgyalt alkotás – minden értéke ellenére – igen lényeges pontokon inkább dezinformál mint informál.
„Az embereket – olvashatjuk a februári hozzászólásban – nem lehet a jóra lázítani, csak a rosszra.” Való igaz, hogy a rosszra sokan könnyebben rávehetőek, mint a jóra. Ám Renoir filmje többek között azért is csodálatos, mert hitelesen mutatja be azt, hogy vannak, akik akkor is jót cselekszenek, amikor abból akár életük elvesztése következik.
Az Ötödik pecsét című filmről szóló remek összegzés végére nagyon oda kívánkozott volna egy mondat. Arról, hogy mondhatják ugyan egyesek történetietlennek a film cselekményét. Hiszen amikor a foglyok szabadulásának az lesz az ára, hogy pofon üssenek egy már félholtra vert, karjainál felfüggesztett kommunista foglyot, akkor hárman inkább meghalnak, s csupán az órás Gyurica üt, mert lakásán árva gyermekeket rejteget. Lehet – ismételjük – ezt történetietlennek mondani. Ám a film így – és helyesen – érvel az ember embersége mellett.
A most induló őszi program a történelemelmélet és forráskritika két-két témakörét tárgyalja.
Szeptember 18-án Niccolò Machiavelli A fejedelem című alapműve, október 16-án Jean-Jacques Rousseau Társadalmi szerződése; november 13-án Miskolczy Ambrus Berzeviczy és Kazinczy vitája című tanulmánya, végül december 11-én Romsics Ignác Székely Dózsa György. Haramia és/vagy népvezér című áttekintése nyújt kiindulópontot az elemző diskurzusra.
A teákról most is rendre beszámolunk, s reméljük, hogy azokhoz szintén gondosan megformált magvas hozzászólások születnek.
Pritz Pál
A tanév rendje: tanév
Tanszékünk kurzusai: kurzusok
Érvényes doktori tanegységlista: tanegységlista
Demonstrátori pályázat: pályázat
“… Az online-folyóirat szerkesztői és a megszólított Professzor hallgatóiból, tanítványaiból verbuválódó szerzői Pritz Pált, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének, Doktori Programjának nemrég (nem önszántából) nyugdíjba vonult egyetemi tanárát kívánják 70. születésnapja alkalmából köszönteni, s alkotásukkal nagyrabecsülésüket, tiszteletüket, köszönetüket kifejezésre juttatni.
Pritz Pál önmagával szemben is rendkívül igényes, magas szakmai teljesítményt megkövetelő, a félmegoldásokat és a lazítást szigorúan elutasító, a maximalizmus határain nem ritkán túllépő tudósi–oktatói magatartását munkatársai és hallgatói egyaránt tisztelettel fogadják, s a legtöbben igyekeznek is kisugárzó személyiségéből fakadó elvárásainak megfelelni. Fáradtságot nem ismerve foglalkozik (továbbra is) a rábízott növendékekkel, a történészi tudás átadása mellett megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítva a fiatal nemzedék képzésében a világnézeti tartás, a morális értékek közvetítésének, az egyetemes demokratikus normák és az egészséges nemzeti elkötelezettség elsajátíttatásának.
A tanszéki rendezvények (esetenként kirándulások, tanulmányutak), továbbá a doktori program házi védéseinek, doktorandusz konferenciáinak fáradhatatlan résztvevőjeként az elkészült disszertációkhoz illetve az elhangzott előadásokhoz fűzött érdemi hozzászólásaival, kommentárjaival, a szerzők bátorításáról sem megfeledkező megalapozott bírálataival járul hozzá a rendezvények szakmai színvonalának emeléséhez, mindenekelőtt az érintettek produkciójának szükséges továbbfejlesztéséhez.
Az egyetemi oktatás melletti szenvedélyes elkötelezettség és a pedagógusi küldetés iránti megalkuvást nem tűrő elhivatottság tevékenységében ritkán megtapasztalt önzetlenséggel párosul. Az egyetemi oktatás közép és hosszú távú érdekeit szem előtt tartva, a felsőoktatást sújtó költségvetései megszorítások jövőt romboló következményeit felismerve, s annak pusztító hatásai legalább részleges orvoslásának szándékával, egyedülálló gesztussal és áldozatvállalással tette lehetővé a tanszéki utánpótlás építése, a fiatal tehetségek integrálása folyamatosságának biztosítását.
A felsőoktatás egészét, különösképpen az ELTE-t, s azon belül is mindenekelőtt a Bölcsészettudományi Kart megrendítő, rákényszerített elvonások Pritz Pált 2013-ban megfosztották magántanári állásától, a katedrától. Szeretett hobbijától, oktatói–pedagógusi aktivitásától azonban így sem szakadt el. Szakdolgozói, doktoranduszai változatlanul számíthatnak tanácsaira, Tanszéke és Doktori Iskolája továbbra is igényt tart pótolhatatlan szakértelmére, az utánpótlást nevelő tapasztalataira és elhivatottságára. Legkedvesebb növendékei folyamatos továbbképzését szolgáló, havonként megtartott teadélutánjai keretében a Tanszékünkön folytatott képzés kiemelkedő jelentőségű tartalmát valósítja meg – hangsúlyozottan nem hivatalos jelleggel.
A most megjelenő különszám létrehozói és szerzői nevében őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntöm Pritz Pál Professzor Urat az eredményes, számára is sok örömet tartogató további együttműködés reményében és jegyében.
Baráti köszönettel: Erdődy Gábor
Budapest, 2014. július 15.”
A különszám a következő linken elérhető/letölthető: Modern Magyarország 3. évf. (2014) 1. szám
Gergely András Professzor Úr tiszteletére 2012-ben jelent meg tanszékünk Milyen nemzetet, kinek és hogyan? Tanulmányok Magyarország történelméről 1780-1948 című tanulmánykötete. A kötet nyomdai megjelentetése után ezennel elektronikusan is elérhetővé és szabadon letölthetővé tesszük a színvonalas írásokat!
Milyen nemzetet, kinek és hogyan?
A kötet előszava:
“A reformkor nemzedéke abban a reményben fogalmazta meg a polgárosodás érdekegyesítő programját, hogy a kívánt folyamat eredményeként a rendekre, felekezetekre, nyelvekre és más csoportokra töredezett társadalom egységes politikai közösséggé alakul, nemzetté válik. Így nyeri majd el méltó helyét a többi nemzet közösségében, egyéniségével gazdagítja a világ sokszínűségét. Legtalálóbban talán Széchenyi fogalmazta meg a Pesti Hírlapnak tulajdonítva a polgári és nemzeti átalakulásnak ezt a felfogását, képzetét: „az emberiségnek megmenteni egy lelkes nemzetet”.
Mint az idézet helyzete is mutatja, hamar tudatosodni kellett annak a ténynek, hogy a folyamat nem vezet állandó harmonikus egységre. Míg a nemzetté válás céljában a magyar közélet alakítói a konzervatívoktól a radikálisokig egyetértettek, már a reformkorban és a liberális mozgalmon belül is jelentkeztek a különbségek a „nemzet” jellegéről, a folyamat irányáról alkotott véleményekben. Világossá vált, hogy az új típusú közösség kiépítése előnyben részesít egyes vidékeket, csoportokat, érdekeket, míg hátrányba hoz másokat, s így állandó belső szellemi és politikai eszmecserére, sőt akár küzdelemre készteti a közösség tagjait. S valóban a következő évtizedek, sőt másfél évszázad már arra a kérdésre válaszol, amit kötetünk címe is megfogalmaz.
Jelen kötet tanulmányai nagyrészt e tárgykörben mozognak; az egymással összefüggő nemzeti és polgári átalakulás vagy annak továbbvitele kérdéseivel foglalkoznak. Szerzőik a Történelemtudományi Doktori Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történeti Programjának oktatói, közreműködői és hallgatói. Címével egyben utalni akarunk doktori programunk egy fontos résztvevője, Gergely András korábbi tanulmánykötetére is, amelynek címe a fenti Széchenyi-idézet parafrázisa. A doktori iskola kutatási eredményeit közzétevő dolgozataink sokban e kötet felvetéseit és gondolatmenetét kívánják folytatni és továbbgondolni.
Budapest, 2012. június 15.
az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék munkatársai“
Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék doktori programja idén is június elején rendezte meg hagyományos PhD-konferenciáját, ahol a doktorandusz hallgatók beszámolhattak legfrissebb kutatási eredményeikről.
A konferencia első napján, június 3-án Dr. Dezső Tamás dékán nevében, Dr. Brenner Koloman, stratégiai dékán-helyettes köszöntötte a megjelenteket. Ezután következett Dr. Varga Zsuzsanna, a doktori program vezetőjének megnyitó beszéde, majd megkezdte ülését az első, „Politika és társadalom a reformkorban” c. szekció, melyben Dr. Erdődy Gábor, az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetője elnökölt. Az első előadó, Kapitány Adrienn az 1820-as évek térképészeti munkálatairól, és a vármegyei közigazgatás kapcsolatáról beszélt, őt követte Melkovics Tamás, aki az 1848-ban kivégzett politikus, Zichy Ödön gróf életét és politikai pályafutását ismertette. A szekció utolsó előadója, Bárány Zsófia Lonovics József püspök vatikáni diplomáciai küldetésének hazai sajtóvisszhangjával kapcsolatos kutatásait ismertette. A délelőtti program zárásaként számos kérdés, megjegyzés érkezett az előadókhoz.
A második szekció „Mindennapi élet, kultúra a XIX. században” címmel került megrendezésre, melyen Dr. Pajkossy Gábor elnökölt. Sarkadi Zsuzsanna Széchenyi István gróf nagycenki uradalmáról, Megyeri Helga az 1885-os Országos Általános Kiállítás műcsarnokáról, Simon Bernadett pedig a Milleniumi Újságról tartott előadást. A kérdéseket követően a tanszék doktori hallgatója, Nagy József levetítette az általa is rendezett Kereszthegy c. dokumentumfilmet, mely a székely határőrök II. világháborús küzdelmeit dolgozta fel. A vetítés számos érdeklődőt vonzott. A film megtekintése után érdekes beszélgetés zajlott Nagy Józseffel, aki többek között a film készítésének néhány kulisszatitkába is beavatta a hallgatóságot.
Másnap, június 4-én a Modern Magyarország online folyóirat második számának bemutatásával folytatódott a konferencia. A felkért hozzászólók, Dr. Fónagy Zoltán és Dr. Pritz Pál méltatták az internetes kiadványt, és javaslataikkal a jövőbeni munkához is hasznos tanácsokat adtak. Ezt követte a Dr. Zeidler Miklós vezette III. szekció, mely „Állami erőszak, hadtörténet a XX. században” címet kapta. Csonka Laura az 1920-as népbiztos-perről, Sárándi Tamás információ gazdag előadásában az 1940-es észak-erdélyi templomrombolásokról, míg Nagy József három székely honvéd világháborús visszaemlékezéséről beszélt. Az előadások mindegyike túllépett a történettudomány határain, és más tudományágak (pl. jogtörténet, szociológia, emlékezet-kutatás stb.) eredményeit is felhasználta.
Délután került megrendezésre az utolsó, IV. szekció, mely „Hatalom és társadalom viszonya a XX. században” címet kapta, ezen ismét Dr. Erdődy Gábor elnökölt. Újdonság, hogy ezúttal egy–egy doktorandusz a témavezetőjével együtt tarthatott közös előadást. Fekete Bálint és Dr. Sipos Balázs az 1945 előtti filmhíradóról és közönségéről, míg Dr. Varga Zsuzsanna és Pál Zoltán a Kádár-kori tudománypolitikáról beszélt, két intézmény példáján keresztül. A szekcióban kapott helyet Lukács Miklós, az Állami Egyházügyi Hivatal Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tevékenységét ismertető referátuma is. A vita után Dr. Anssi Halmesvirta professzor, az Jyväskylä-i Egyetem oktatója tartott angol nyelvű előadást Bibó Istvánnal kapcsolatos kutatásairól. A konferencia lezárását követően kötetlen beszélgetés következett az Építész Pincében.
Mind a tizennégy előadó színvonalas, érdekes előadást tartott. Az összes téma komoly alapkutatásokra épült, a szekciók utáni kérdések pedig számos szempontra hívták fel a doktoranduszok figyelmét. Összegzésképpen megállapítható, hogy a viták során mindegyik előadó értékes segítséget kapott ahhoz, hogy kutatását továbbfejleszthesse a készülő disszertációjához.
.
