Az október 17-i összejövetelen a Huszadik század c. folyóirat hazai zsidóságról 1917-ben lefolytatott nevezetes vitáját elemeztük.
A lap szerkesztősége helyesen összegezte a lefolytatott a vitát. E szerint annak anyagát „senki sem mellőzheti, aki komolyan foglalkozni kíván” e „sok érzelmi szállal összebogozott” témával. Következőleg a történeti látásmód követelménye arra figyelmeztet, hogy a holokauszt irgalmatlan nagy ténye nem lehet a kérdés alakulásának elsődleges nézőpontja.
Jászi Oszkár három kérdésével (van-e hazánkban zsidókérdés, igenlő esetben melyek az okai, s milyen megoldás kínálkozik) „a magyar tudomány, irodalom és közélet” mintegy 150 kitűnőségét kereste meg, akik közül hatvanan válaszoltak. Az anyag igen értékes volta sem takarhatja el annak a tényét, hogy a megkérdezettek közel kétharmada nem válaszolt, s a válaszolók együttese messze nem reprezentatív.
Jászi Oszkár „nem egy intim kérést és figyelmeztetést kapott, hogy az ankétet, mint ’időszerűtlent’, mint ’veszedelmest’ mellőzze.” „Az összes exponált politikusok, akiket megkérdeztünk – úgy a történelmiek, mint a polgáriak, mint a szocialisták – nem válaszoltak” – panaszolja tovább a szerkesztőség vitazáró összegzésében. Mert az antiszemitizmus tarajos hullámai – közvéleményünk széles köreibe szinte kiirthatatlanul beívódott nézettel ellentétben – nem a Tanácsköztársaság viselt dolgai okán csaptak a magasba. Azokat a világháborúba sodródott ország szenvedései jóval előtte felkorbácsolták.
Az érdemben válaszoló 50 személy közül 37 állapította meg a zsidókérdés létezését, a többiek tagadták azt. Ez utóbbiak között volt Szabolcsi Lajos, a neológok központja lapjának, az Egyenlőségnek a szerkesztője is. Ő a vita kezdeményezését is kárhoztatta. „Csak azoknak kérdés ez – állította –, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy mi, magyar zsidók, épp úgy hazánknak valljuk ezt a földet, mint a más hitű magyarok.” Emelkedetten írt hitsorsosainak a magyar hazához való hűségéről, s velük szemben a nemzetiségek elszakadási törekvéseit tartotta létező problémának. Amikor azonban a zsidókérdést tagadva azt írta, hogy „antiszemita-kérdés igenis van”, akkor maga is elismerte a probléma társadalmat feszítő erejét.
Szabolcsi Lajos fontos személyén keresztül is dokumentálható, hogy 1918/19 forradalmai előtt a magyarországi zsidóság túlnyomó többsége nem Jászi Oszkár kis pártja mögött állt, hanem a Tisza István-i Magyarországgal kereste az együttműködést. Messze nem alaptalanul, hiszen attól, annak liberalizmusától nem kevés támogatást kapott.
Aki e „sok érzelmi szállal összebogozott” témáról sokoldalú, tehát valóban valós képet akar nyerni, annak nélkülözhetetlen olvasmányt ajánlunk.
Pritz Pál
2013. november 15-én (péntek) az ELTE BTK műhelykonferenciát szervez Eötvös József születésének 200. évfordulója alkalmából a Dékáni Kistanácsteremben!
Részletek és program: Eötvös
A Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság szervezésében 2013. november 20-án (szerda), 17.00 órakor kerül megrendezésre Prof. Dr. Pritz Pál Háború és Béke: A megszálló magyar csapatok a Szovjetunióban című előadása a Villányi úti Konferenciaközpontban.
Meghívó: JÁSZI-megh.PritzP.
Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék egyfordulós, két témára épülő fotópályázatot hirdet.
Részletek:Fotópályázat
A sokféle modernitásról és a modern nő század eleji magyarországi típusairól rendezett egész napos konferenciát az ELTE BTK Új- és Jelenkori Történeti Tanszéke és a Magyar Történelmi Társulat Nőtörténeti és társadalmi nemek szakosztálya. A tanácskozás apropóját az adta, hogy 1913-ban Budapesten rendezte VII. kongresszusát a Nők Választójogi Világszövetsége.
A sikeres rendezvényt (amelyen körülbelül 150-160 hallgató vett részt) Erdődy Gábor, tanszékvezető egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektor-helyettes nyitotta meg. Elsősorban a női választójog kérdéséről beszélt. Kiemelte: ennek támogatói között a 20. század első felében sokféle pártállású, világnézetű politikust megtalálunk, liberálist, konzervatívot, keresztényszocialistát, kisgazdát és szociáldemokratát is. Az 1913-as kongresszus megnyitóján például részt vett és felszólalt a vallás- és közoktatásügyi miniszter is. Hangsúlyozta továbbá, hogy a női választójog a demokratizálás általános folyamatában értelmezendő, és ebben komoly jelentősége van az 1918. évi I. néptörvénynek, amely először biztosította a nőknek ezt a jogot.
A bevezető előadást Pető Andrea (Közép-európai Egyetem) tartotta a nőtörténetírásról és annak magyarországi helyzetéről, lehetőségeiről. Szólt például az igazság-paradigma, a nemzeti értelmezési keret és a nőtörténetírás, illetve a társadalmi nemek története viszonyáról – abból a szempontból is vizsgálva ezek kölcsönhatását, hogy a nőtörténet és a gender milyen módon érhetne el kedvezőbb pozíciót a történetíráson belül.
A következő két előadó, Nagy Beáta (Budapesti Corvinus Egyetem) és Bódy Zsombor (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) a modern nő társadalomtörténetét a munkavégzés, illetve a fogyasztási szokások változása, a család mint fogyasztási egység, fogyasztási közösség szempontjából elemezte. Acsády Judit (MTA TK Szociológiai Intézet) a nemek konzervatív és feminista konstrukcióit vizsgálta század eleji szövegek alapján, Sárai Szabó Katalin (Ráday Gyűjtemény) pedig a konzervatív és vallási nőszervezetek és aktivisták változó viszonyát a női választójoghoz. Utóbbi előadó részletesen tárgyalta a normakövető emancipáció jelenségét, valamint a konzervatív nők különféle, egymástól eltérő viszonyát a modernizációhoz, a nemi szerepek változásaihoz.
A délutáni szekcióban Madarász Anita (ELTE) az angol női választójogi mozgalom irányzatainak 1914 előtti történetéről tartott előadást, míg Szécsényi Mihály magáról az 1913-as kongresszusról, részletesen is tárgyalva az angol szüfrazsettek és a magyar szociáldemokraták viszonyát az eseményhez, illetve hatását a kongresszus munkájára. Lugosi András (Budapest Főváros Levéltára) és Menyhért Anna (ELTE) a modern nők irodalmi reprezentációjáról beszélt regényeket és újságcikkeket, kritikákat elemezve. A záró előadást Sipos Balázs (ELTE) tartotta, aki a modern nők és a női politizálás helyzetét tekintette át a Horthy-kor Magyarországán.
Deák Ferenc születésének 210. évfordulója tiszteletére Zalaegerszegen, 2013. október 16-án (szerda) nagyszabású tudományos konferencia kerül megrendezésre.
Részletek: Deák és a nők. Konferencia meghívó
Szeptember 19-én, csütörtökön sor került az első teadélutánra. E teadélutánok célja – meghívottak részvételével – egy-egy nagy súlyú történetpolitikai téma megbeszélése, újragondolása.
Most Szűcs Jenő nevezetes Vázlat Európa három történeti régiójáról című munkáját beszéltük meg. Való igaz, hogy a dolgozat az 1979-ben elhunyt Bibó István tiszteletére összeállított emlékkötetbe íródott. Az is tény, hogy a kötet szamizdatként terjedt, csak a rendszerváltás nyomán látott nyomtatásban napvilágot. Ám a szerkesztők a kéziratot a Gondolat Kiadónak ajánlották fel. Az nagyot csattant, mert a demokratikus és a népi-nemzeti ellenzék tagjai közösen fogalmazták meg lesújtó rendszerkritikájukat. Ugyanakkor az is tény, hogy a kéziratot elemző MSzMP-dokumentum a 75 szerzőből csak 17-et kategorizált ellenzékinek. Szűcs Jenő nem minősíttetett ellenzékinek. Írását a Történelmi Szemle publikálja 1981-ben, 1983-ban pedig a Magvető Kiadó nagyobb példányszámú Gyorsuló idő sorozatában is megjelent.
A Vázlat alapgondolata – nevezetesen, hogy Európa két nagy fele között önálló arculattal létezett és létezik Közép-Kelet-Európa – egyáltalán nem volt eredeti. Ám Szűcs Jenő óriási erudícióval, szellemi eleganciával, metszően pontos mondatokból ácsolt gondolatmenetekkel száll szembe a korabeli hivatalos, a történetírásban jeles kollégák által képviselt nézettel. Szűcs Jenő nem kevesebbet üzent, mint azt, hogy hazánk és szomszédjai nem maradnak az idők végezetéig a szovjet birodalom gyomrában.
A kifogástalan szakmai mezbe burkolt, tehát kódolt üzenetet itthon is, külföldön is vették. Bizonyság erre, hogy tíz nyelvre fordították le, a francia edíció Fernand Braudel előszavával került az olvasó elé.
Mivel Szűcs Jenő marxista gondolkodó volt a javából, ezért a vázlat a mai olvasónak azt üzeni nyomatékkal, hogy a rendszerváltás előtti história felfejthetetlen a számos arcú marxizmus mély ismerete nélkül. Az ő világlátásába bőven belefért a nem marxista Bibó István mély gondolataival való azonosulás. (Miközben némely ponton tapintatosan bírálja a jeles politikai gondolkodót.) Mert munkásságával olyan világot szeretett volna napvilágra segíteni, amelyben az egyén nem alattvaló, a demokrácia valóban demokrácia.
Innen nézve is világosan látszik Szűcs Jenő időszerűsége.
Olvassunk Szűcs Jenőt.
Marchut Réka
Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszéke, valamint a Magyar Történelmi Társulat Nőtörténeti és társadalmi nemek szakosztálya szervezésében október 3-án (csütörtök) az ELTE BTK Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában Sokféle modern nő Magyarországon az első világháború előtt (Budapest, 1913: Nők választójogi Világszövetségének kongresszusa) címmel egész napos tudományos konferencia kerül megrendezésre.
A konferencia programja: Meghívó-Sokféle modern nő
2013. október 5-én (szombat) Budaörsön tanszékünkhöz szorosan kötődő előadókkal kerül megrendezésre Bleyer Jakab germanista professzor, kisebbségi miniszter, parlamenti képviselő (1874-1933) halálának 80. évfordulója alkalmából egy megemlékező német nyelvű történészkonferencia.
Részletek program letölthető: Bleyer konferencia
Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszéke pályázatot hirdet demonstrátori megbízás elnyerésére. A demonstrátor feladata, hogy munkájával segítse a tanszék tevékenységét, valamint elősegítse a hallgatók és az oktatók közötti kommunikációt.
A pályázat letölthető itt: Demonstrátori Pályázat
