Jelenleg a 2014. október havi archívumot böngészi.

Teadélutánok a Doktori Programunkban XI.

Az október 16-i teadélutánunk témája Jean-Jacques Rousseau 1762-ben megjelent Társadalmi szerződés című munkája volt.

A 18. század derekán – főként angol gondolkodóknak köszönhetően – a szerződéselméletek már kétszáz év távlatára tekintettek vissza; ezekre építkezve Rousseau két lényeges ponton merőben újat mond.

1. Az ő társadalmi szerződése a népszuverenitás elvére épít.

2. Szakít a klasszikus természetjogi tradícióval. Meggyőződése  szerint nem az öröktől fogva adottnak és megváltoztathatatlannak vélt emberi természethez illeszkedik a társadalmi szerkezet, hanem éppen ellenkezőleg: a társadalmi szerkezet változtatja meg az ember természetes adottságait.

Rousseau természetesen a felvilágosodás egyik zsenije, ám közben Istenhívő; a plebejus demokrácia harcos híveként elveti a hatalommegosztás elméletét, s élesen támadja a liberalizmust. A tudomány eredményeit nagyra tartja, ám társadalmi diszfunkciójáról megvetően beszél. (Gondoljunk csak Hirosimára és Nagaszakira – s tisztán látjuk e tárgyban /is/ sokszor félremagyarázott, egyébként mélyen dialektikus nézeteinek valós arculatát.)

Vélhetőleg elsőgenerációs értelmiségi volta is magyarázza éles szellemi fordulatait. Ezért életművét – aki akarja – kiragadott idézetekkel könnyen interpretálhatja félre. Tehát az elfogulatlan olvasónak nagyon figyelnie kell arra, hogy a rousseau-i alkotásokat ne csupán szöveghűen, hanem a korpusz egészében lássa. Kiragadott idézetek Rousseautól bizony idegen törekvések valótlan igazolói lehetnek.

Istenhívő volt, s helyenként élesen (olykor alaptalanul) egyház- és a kereszténységellenes. Korának gyakorta deista felfogásába ez beleillett, közben Voltaire-rel Istenképe okán is szembehelyezkedett.

A plebejus demokrata Rousseau tisztában volt a demokrácia buktatóival is; keményen bírálta az angol típusú berendezkedést. Elképzelt államában a nép a hatalom letéteményese, ám felhívja a figyelmet a „vak tömeg” veszélyeire is.

Rousseau Társadalmi szerződése (mint, egyebek mellett másik nagy munkája az Emil is) heves ellenkezést váltott ki és nagy ellenállást keltett. A „genfi polgár” kénytelen Franciaországba menekülni, ahol a később kitörő forradalom és annak nyomán megvalósuló jakobinus diktatúra sok mindent a Társadalmi szerződés gondolatvilágából kölcsönzött. Az idő kerekének többszöri megfordulása után a 20. században született totalitarista berendezkedések és Rousseau monolit hatalomfelfogása között bizony (áttételesen) lehet szellemi kapcsolat.

Miközben elképzelt államával Rousseau biztosan nem a megvalósuló totalitarista rendszerek szörnyűségeit akarta megvalósítani. Ám az eredményt (rengeteg egyéb más, s természetesen sokkal nyomosabb tényezők mellett) nem csak a szándékok, hanem – mint közismert – a tényleges befolyások is formálják.

 

                                                                           Marchut Réka

2 hozzászólás

Teadélutánok a Doktori Programunkban X.

Az őszi évadot nyitó szeptember 18-i délután témája Niccolò Machiavelli: A fejedelem című munkája volt.

Az ízig-vérig sokoldalú, historikusként is jeles nagy politikai gondolkodóval kapcsolatban kiirthatatlanul rögzült az a téves megállapítás, hogy államtana cinikus. Minimum az, hogy cinizmusba hajló realizmus jellemzi. Ám a szövegek tanulmányozása tisztán megmutatja: nincs itt semmi különös cinizmus, sokkal inkább keserű, (vagy tán’ csak higgadtan mérlegelő) bölcs realizmus. Olyan realizmus, amely a mában, a tömegek korában is érvényes. Hol vagyunk a tömegek társadalmától, s ő már a tömegek társadalmáról beszél.

Roppant lényeges, hogy Machiavelli tisztában van a véletlen (az ő nyelvén: fortuna) valós történelmi mibenlétével. Ezért pontosan látja, a szerencse forgandó volta döntően azt jelenti, hogy a világ körülöttünk  – rengeteg ok folytán – folyton változik. És ehhez a folyton változó világhoz folyton alkalmazkodnunk kell. És akkor nem leszünk folyton szerencsétlenek. „Ugyaninnen származik – figyelmezteti olvasóját – a jó fogalmának változékonysága: mert ha valaki türelmesen és elővigyázatosan uralkodik, és (ha, tenném hozzá – P.P.) az idő és a dolgok úgy fordulnak, hogy kormányzása jónak bizonyul, boldogulni fog; de ha az idő és a dolgok megváltoznak, el kell pusztulnia, mert eljárása nem változik.”

Machiavelli egyben – ismétlem – az itáliai humanista történetírásnak is nagy alakja. A historiográfia azt jegyzi fel úttörő érdemének, hogy nála jelenik meg először az írásos források összevetésére és ellentmondásaik feloldására való törekvés is. Tehát olyasmi, ami ma egy egyszerű egyetemistával szemben is alapkövetelmény, miközben fejében – gyaníthatóan – a jó fogalma többnyire csak a kőkemény egyszerűség szintjén létezik, míg az 1527-ben 58 esztendősen eltávozott gondolkodó már a maga dialektikájában képes a fogalom tartalmát megragadni.

Az emberi természetről is fontosan érvényeset mondott, amikor azt fejtegeti, hogy az a társadalmi körülményeknél is nehezebben változtatható. Míg a szerencséről azt mondja az csak „felerészben ura tetteinknek …a másik felét, vagy majdnem annyit, önnön erőnk mozgat”, az emberi természet makacsságáról értekezve minden korlátozás nélkül lát kapcsolatot a szerencsétlenségek és az emberi cselekedetek között.  

A fejedelem Machiavelli legnagyobb hatású műve. Hiszen miközben sarat dobáltak rá, csendben a tanítása szerint cselekedtek. Mármint abban az értelemben, hogy mennél sikeresebben elsajátítsák a hatalomgyakorlás fortélyait. Ám ő mindennek révén olyan fejedelmet, olyan államot akar, amely a közjót szolgálja.

 

                                                        Pritz Pál

4 hozzászólás

Műhelybeszélgetés az OTDK-ra készülő és szakdolgozati témát kereső hallgatók számára

A 2 alkalomból álló felkészítő beszélgetésekre 2014. október 10-én és október 17-én kerül sor 14 és 17 óra között a Központi Épület III. emeletének 320. termében.
-
Az előadók és témáik:
Október 10.
14:00-15: 30
Fónagy Zoltán (MTA BTK Történettudományi Intézet): A hétköznapi élet története az újkorban I.
15:30-17:00
Cieger András (MTA BTK Történettudományi Intézet): A politikatörténeti kutatások lehetőségei (különös tekintettel a 19. századi Magyarországra) I.
-
Október 17.
14:00-15: 30
Fónagy Zoltán (MTA BTK Történettudományi Intézet): A hétköznapi élet története az újkorban II.
15:30-17:00
Cieger András (MTA BTK Történettudományi Intézet): A politikatörténeti kutatások lehetőségei (különös tekintettel a 19. századi Magyarországra) II.

Hozzászólok..

Újra fotópályázat!

A tavalyi fotópályázathoz hasonlóan az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék idén is meghirdeti egyfordulós, két témára épülő fotópályázatát!

„Generációk” családtagok, különböző korosztályok, korszakok, tárgyak együttes megjelenése, találkozása

„Régi és új” régi – akár saját, akár mindenki által ismert – képek, alkotások újragondolása, új keretek közé helyezése

 
Az alkotások beküldési határideje: 2014. december 31. (szerda)
A beküldés elektronikusan történik a fotopalyazat@mailbox.hu címre! (A pályázattal kapcsolatban további információ szintén ezen az elérhetőségen kérhető.)
Pályázók köre: az ELTE BTK hallgatói és oktatói 
A beérkező munkákat ezúttal is zsűri fogja elbírálni, illetve a tanszék Facebook oldalán (www.facebook.com/elte.btk.ujmtt) folyamatosan tesszük közzé azokat!
A zsűrizés és a közönség szavazását követően az ELTE BTK Főépületében, a pályázatot kiíró Tanszék folyosóján fotókiállítás nyílik 2015 tavaszán.A pályázat

benyújtásának feltételei, formai követelményei:
Egy pályázó max. 4 db (kategóriánként 2–2) jpeg formátumú, min. 5 megapixel felbontású pályaművel indulhat. Kérjük a pályázókat, hogy minden beküldött fotóhoz rövid leírást mellékeljenek, ahol röviden vázolják a beküldött pályamunka részleteit. Egy induló több kategóriában is nevezhet.

A pályázó felelősséget vállal azért, hogy pályázati anyaga nem sérti harmadik személy személyiségi vagy egyéb jogait. A pályamunkák alkotói hozzájárulnak ahhoz, hogy a pályázaton indult munkák felkerüljenek a tanszék honlapjára, Facebook oldalára, illetve a kiállítás keretén belül kiállíthatjuk a pályamunkákat. Következésképp a fotók benyújtásával a pályázó egyben hozzájárul művének felhasználásához.

A tavalyi pályázattal ellentétben a pályázat kategóriáihoz igazodva a képeket lehet manipulálni, azaz megengedett a képelemek kiretusálása, hozzáadása; a képek egyes részleteinek különálló, markáns színkorrekciója; digitális effektek vagy szűrők alkalmazása az utómunka során; montázsok készítése.

Hozzászólok..