Jelenleg a 2014. február havi archívumot böngészi.

Teadélutánok a Doktori Programunkban V.

E félévben a Film és történelem kapcsolatát boncolgatjuk. Hiszen a film társadalmi hatása, annak a gondolkodást befolyásoló szerepe messze felülmúlja a történészek történeti munkáit. Alapkérdésünk: a vizsgált film mennyiben rombolja/javítja a széles nézőközönség történelmi tudatát?

Február 13-án Jean Renoir 1937-ben bemutatott, A nagy ábránd (Le grande illusion) című filmje volt a diskurzus tárgya. A film az első világháborúban játszódik, és a németországi tiszti hadifogolytáborok világa tárul elénk. Különböző nemzetiségű és társadalmi osztályú tisztek élik mindennapjaikat a táborokban. A főszereplők eltérő társadalmi osztályokból származó francia tisztek (az előkelő származású de Boeldieu százados: Pierre Fresnay, a munkásemberből lett pilóta Marechal hadnagy: Jean Gabin és a bécsi zsidó bankárcsaládból származó, Franciaországban élő Rosenthal: Marcel Dalio).  A foglyokat őrző német táborparancsnok az arisztokrata származású von Rauffenstein (Erich von Stroheim). A háborús eseményeket újságok, plakátok formájában követik és szereznek róla tudomást; a háborúnak a szörnyűségei így csak közvetett módon jelennek meg a filmben.

Az alkotás zsenialitása a történet egyszerűségében rejlik. A tisztek szökni próbálnak, ám azok rendre kudarcba torkollnak, és mind szigorúbban ellenőrzött hadifogolytáborokba kerülnek. A végén de Boeldieu áldozatvállalásával Marechalnak és Rosenthalnak sikerül megszöknie. Szerelem szövődik Marechal és egy német asszony (Dita Parlo) között. Marechal azzal a szándékával tér vissza tiszttársával Franciaországba, hogy a háború után a hölgyet feleségül veheti.

A nagy ábránd a rendező vágya, hogy ne legyen több háború, az államok ne nyúljanak fegyverhez. A cím a társadalmi osztályok kibékülésének vágyát is kifejezi. De Boeldieu ábrándja: a francia nemzethez való tartozása ledönti azokat a falakat, amelyek az arisztokrácia, a munkásosztály és a zsidó bankárréteg között állnak. Vele szemben von Rauffenstein tábornok a társadalmi rangját helyezi előtérbe, ezért tesz a filmben többször is kivételt Boeldieu-vel. Bár Renoir mindenben törekedett az egyensúlyra, láthatóan érzékelteti a franciák demokratikusabb voltát a kortárs németekéhez képest. Boeldieu halálával kifejezésre juttatja azt is, hogy az arisztokrácia az első világháborút követően lelépett a történelem színpadáról.

A forrongó Európa közepette Franciaországban a filmet kitörő siker fogadta. Ebben szerepet játszott az is, hogy akkor még a népfrontkormány volt hatalmon, és Renoir ennek egyik ideológiai támogatója volt. Jobboldalról érték támadások a rendezőt, és plágiummal is vádolták, ez azonban alaptalannak bizonyult és nem törte meg a sikert. Németországban a filmet betiltották. Az 1937-es velencei filmfesztiválon a német és az olasz tiltakozás miatt a Mussolini-kupát nem nyerte meg, de a legjobb művészi alkotás díját neki ítélték.  1937/38-ban az Egyesült Államokban is díjakat nyert, és 1958-ban a brüsszeli filmfesztiválon a 12 legjobb film közé sorolták.

Renoir alkotása igazi művészfilm/kultuszfilm. Képes az első világháború valóságát átlényegíteni. Ahogy Renoir 1958-ban mondta: „A nagy ábránd az emberi kapcsolatok története. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a kérdés manapság is ugyanilyen fontos, és ha nem oldjuk meg ezt, akkor búcsút mondhatunk a mi szép világunknak.”

            Ma is ez a tét.

                                                                                                                      Marchut Réka

1 hozzászólás

Fotókiállítás és eredményhirdetés

A korábban meghirdetett tanszéki fotópályázat képeiből a tanszék folyosóján fotókiállítás nyílik 2014. február 19-én 17:30-kor. (A rendezvény megnyitója egyben a díjátadás időpontja is).

A meghívó letölthető: Fotókiállítás

Hozzászólok..

Mesterképzés ismertető

Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék mesterképzés ismertetője

Hozzászólok..

Kárpátaljai kollégák látogatása

2013. november 28-án a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatóit és kutatóit látta vendégül tanszékünk. A látogatás előzménye az a 2012. június eleji kárpátaljai kirándulás volt, amelyen a Tanszék oktatói, doktoranduszai és hallgatói vettek részt. Ekkor merült fel az ötlet, hogy a két intézménynek közös konferenciát kellene tartania. Erre ugyan most nem került sor, azonban a Budapestre érkező beregszászi kollégák kötetlen kerekasztal-beszélgetés formájában részletesen bemutatták kutatásaikat, illetve a Tanszék oktatói is vázolták röviden, hogy jelenleg mivel foglalkoznak. Bocskor Andrea, a csoport egyik vezetője, a Lehoczky Tivadar Intézet tevékenységéről szólt hosszabban, valamint az ukrán magyarságkép alakulásáról a középiskolai történelemtankönyvekben. Csatáry György a delegáció másik vezetőjeként először a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéket mutatta be, majd áttért szakterületére: a Rákóczi-szabadságharc helyi eseményeire. Molnár D. Erzsébet témája a „Málenykij robot” Kárpátalján, ő erről adott egy rövid összefoglalást. Megtudhattuk, hogy Váradi Natália kutatásainak alapjai azok a dokumentumok, amelyek az Ukrán Állambiztonsági Hivatal levéltárából származnak, és az 1956-ban Budapestről a Szovjetunióba hurcoltakról szólnak. Darcsi Karolina vizsgálatai a kárpátaljai magyarság 1991 utáni politikai helyzetére fókuszálnak. A vendégek között volt Császár István is, aki az 1972-es beadvány, vagyis a kárpátaljai magyar érdekképviselet első megnyilvánulásának kutatója. Dobos Sándor kutatásai ugyancsak helyi kötődésűek, hiszen a kárpátaljai helységnevek 20. századi változásait dolgozzák fel. Braun László az északkelet-felvidéki területek dualizmus kori társadalmi és gazdasági helyzetével foglalkozik. Szakáll Imre témája pedig a telepítéspolitika Kárpátalján a két világháború között.

Mindegyik téma igen érdekes, és teljes mértékben beletartozik a magyar történelem Tanszékünk által vizsgált időszakába. Ezért is bízunk abban, hogy hamarosan a tervbe vett konferencia is megvalósul, remélhetőleg további határon túli kollégák bevonásával.

Hozzászólok..

Publikációs lehetőség

2014 tavaszán indul útjára egy új angol nyelvű referált nemzetközi folyóirat a Kodolányi János Főiskola és a Silesian University in Opava kiadásában. A Central European Papers (CEP) lektorált folyóirat, szakmai profilja Közép-Európa modern történelme, aktuális politikai fejlődése és társadalma. A folyóirat alapinformációi (Kéziratok benyújtása, formai követelmények, hivatkozások, határidők stb.) elérthetők az alábbi weboldalon:

http://www.slu.cz/fvp/cz/web-cep-hu/basic-information

A szerkesztők várják a publikációkat!

(Andrej Toth (Silesian University in Opava) és Vizi László Tamás (Kodolányi János Főiskola) a szerkesztőbizottság társelnökei)

Hozzászólok..

Doktorandusz konferencia

Innen letölthető a Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület VIII. PhD – Konferenciájának felhívása:

Felhívás PhD konferencia

Hozzászólok..