Teadélutánok a Doktori Programunkban XLVIII.
Novemberi összejövetelünkön a Német Ideológia volt a témánk, mely minden kétséget kizárólag különleges helyet foglal el a két férfiú munkásságában. A véglegesen soha el nem készült mű első olvasásra sok szempontból fragmentált, töredezett, csapongó hatást kelt, mégis talán az egyik legjobb összegzését nyújtja a két alkotó világnézetének. Megállapításaik saját értelmezési keretükön belül tűpontosak, logikusan felépítettek és nagyban hozzájárulnak az egész életmű értelmezéséhez. Mivel a munka a két szerző életében nem került kiadásra, így utólag kellett azt „beilleszteni” a többi munka sorába, ami nem kevés félreértelmezésre adott okot, hiszen sokak már nem önmagából magyarázták, hanem utóéletéből próbálták feldolgozni. Az interpretációkhoz hozzájárult Marx saját maga által, A politikai gazdaságtan bírálatához írt előszavában megfogalmazott pár sora a műről: „A kéziratot annál is készségesebben átengedtük az egerek rágcsáló bírálatának, mert elértük fő célunkat – saját nézeteink tisztázását.” Bár az idézet mindenképpen jól hangzik, valószínűbb, hogy Marx inkább saját pályájának koherens ívét kívánta így fenntartani. A Teadélután során a mű legtöbbet idézett részét, Marx előszavát és Feuerbach kritikáját vitattuk meg. A műben számos olyan központi probléma kerül elő, ami Marx és Engels egész munkásságának középpontjában állt. Ilyen a munkamegosztás, az ebből automatikusan következő egyenlőtlen elosztás vagy az elidegenülés.
A mű alapvetően valami – leginkább a német újhegeliánus mozgalom – ellenében fogalmaz meg állításokat, kiindulópontja egy nagyon éles kritikája a korabeli értelmiségnek. Egyik alapgondolatának a valóság mindenek előtt történő figyelembevételét vehetjük, mivel a szerzők véleménye szerint csak abból vezethető le bármilyen ideológia is. Ebben áll legfőbb problémájuk az ifjúhegeliánus ideológusokkal szemben: frázisokkal szemben csak frázisokat szegeznek szembe, nem küzdenek a valóságos fennálló világ ellen, nem a német filozófia német valósággal való összefüggését kutatják. Marx és Engels felfogásában az eszmék legtöbbje az anyagi viszonyok, a lét által szükségszerűen meghatározottak, tehát csak egyszerű és automatikus következményei a gazdasági viszonyoknak, illetve nyomukban a társadalmi helyzetnek. Az egyének identitása is egybevág termelésükkel: mind azzal, amit termelnek, mind pedig azzal, ahogy termelnek, vagyis az, hogy az egyének mik, az termelésük anyagi feltételeitől függ. A tudat tehát már eleve társadalmi termék, az uralkodó gondolatok pedig nem egyebek, mint az uralkodó anyagi viszonyok eszmei kifejezése. És itt jutunk el a marxi gondolkodás egyik szállóigéjéhez, vagyis, hogy a lét határozza meg a tudatot, költőibben fogalmazva: a földről szállunk fel az égbe, és nem az égből száll le a földre. A szerzők determinista felfogása – vélem – paradox módon ugyanakkor bizonyos fokon megkérdőjelezi a saját értelmiségi létük és munkásságuk létjogosultságát is.
Baczoni Dorottya