Teadélutánok a Doktori Programunkban XVIII.

A június 11-i teadélutánunkon Hory András szemüvegén keresztül néztük meg Budapest – Berlin – Varsó viszonyát az 1930-as évek második felében.

Hory András a két világháború közötti magyar külügyi szolgálat jeles diplomatája volt. Bukarestben 1921-ben ő szervezi meg a követséget. Majd követként Belgrádban (1924-1927) és Rómában (1927-1933) szolgált. 1934-től a külügyminiszter állandó helyettese. A Dísz téren eltöltött, rövidnek bizonyult idő sem neki, sem főnökének nem okozott örömet. A „ballplatz”-i szellemiséget ápoló Kánya Kálmán és a kurucos, függetlenségi vonalat képviselő Hory András között a szokásos szakadék húzodott. A Gömbös-Kánya ellentétből hasznot remélő Hory már a következő esztendőben a korabeli magyar külpolitika számára „halott posztként” aposztrofált varsói követségen találta magát. Varsói megbízásának majd a második világégés kirobbanása vet véget.

A teadélutánon Hory varsói éveiről készült emlékiratait és követi jelentéseiből a témába vágó legfontosabbakat beszéltük meg. Hory emlékiratainak döntő része Pritz Pálnak köszönhetően, a Gondolat Kiadó jóvoltából 1987-től sokak olvasmánya lett, a lengyel időszak teljes anyagának lengyel megjelentetése pedig folyamatban van. Műfajilag a teljes szöveg – bár Hory az 1939. szeptemberi eseményeket „Naplójegyzetek” megnevezéssel illeti – valójában memoár. Követi jelentései és a szöveg egybevetése perdöntően bizonyítja ezt. A műfaj elmosása természetesen nem csupán Hory műve, és messze nem csupán a korabeli emlékirat- és naplóirodalomban találunk rá példákat.

Az emlékiratból világosan kitűnik Hory – származásából is adódó – lengyelek iránti mély rokonszenve és erőteljes németellenessége. Ez utóbbit kurucos neveltetéséből adódóan messze nem csupán a hitleri Németország táplálta. Saját jelentőségét a magyar–lengyel kapcsolatok eredményeiben Hory (a visszaemlékezéseknél megszokottan) túlnagyítja, ugyanakkor követi megbízásának végét – helyesen – a körülmények kedvezőtlen alakulásának tulajdonítja. Így Horthy Miklós 1938. februári lengyelországi látogatását, a magyar külpolitikai gondolkodásban ekkor már messze nem ismeretlen horizontális tengely tervét, majd az 1939 márciusában megvalósuló közös magyar-lengyel határt is a saját önfényezésére használja fel.

Varsóból hazatérve követi megbízatást már nem kap. Bár az 1940. évi Turnu Severin-i tárgyalások magyar delegációvezetőjeként fontos feladatot lát el, azt sem tudja újabb követi megbízatásban kamatoztatni, nyugdíjazzák. Emlékiratait az ötvenes évek derekától 1961-ig veti papírra Balatonakarattyán.

A visszaemlékezései iránti mostani lengyel figyelem is jelzi, hogy méltán érdemes kézbe venni Hory András memoárját.

Marchut Réka

Közzétéve a(z) Tanszék és Teadélutánok kategóriában, mt által 2015. június 13. 11:34-kor. 1 hozzászólás

Egy hozzászólás

  1. Érdeklődve követem a MOMA teadélutánjait, amelyek a régi típusú, szövegközpontú és a szövegek alapján érdemi megbeszéléseket elindító, nagymúltú egyetemi szemináriumokat keltik új életre, Pritz Pál professzor markáns és hatékony vezetésével. A tavaszi félévben változatos témák kerültek sorra, mégis, a két világháború közötti időszakról egészében is meg lehetett tudni sok újat. Az ideológiáról, a nemzetről és a nemzetiségekről vagy a diplomáciatörténetről szóló viták túlmutattak megjelölt témáikon, és az egész Horthy-korszakot segítettek közelebbről megismerni és megérteni. Ma, amikor annyi tévhit és félreértés övezi Horthy Miklóst és korát, s a szakirodalom annyiszor marad adósunk új források feltárásával és értékesítésével, rendkívül fontos visszamenni az eredeti szövegekhez és az elsődleges forrásokat magukat helyezni a teadélutánok középpontjába. Sokféle történelem és még többféle emlékezet van, de a legjobb bevezetés a históriába máig is a primer források megismerése és mélyreható megvitatása, szóban és írásban egyaránt. Révai József, Jászi Oszkár, Bleyer Jakab vagy Hory András — megannyi külön ablak egy rég elmúlt korra, véleményük szembesítése nyomán a maga rendkívül összetett valóságában jelenik meg a korszak, nézzük akár bal- vagy jobboldali, politikusi vagy ideológusi, diplomáciai vagy hazai szempontból.

    Remélem, hogy a választott témák a magyar földrajzi vagy gondolati határon is túlvezetnek, hiszen Révai mentén a Szovjetunióba, Jászi örvén az Egyesült Államokba, Bleyer kapcsán Németországba, Hory András közbenjöttével pedig Lengyelországba is kitekinthetnek a érdelődő hallgatók, és az egyetemes történész mindig reméli is, hogy a teadélutánok élnek ezekkel a határátlépési lehetőségekkel.

    Különösen hasznosnak tartom a teadélutánok rövid, az interneten is közzétett jegyzőkönyveit és a hozzászólások lehetőségét, hiszen így a délután másnap is folytatódik, a Modern Magyarország online-folyóirat sokféle vitája révén programadó lesz és egyben témagazda, kijelöli a vitára érdemes és valóban meg is vitatható történelmi részterületeket, személyiségeket és gondolati áramlatokat.

    A következő félév tematikája a szépirodalom és a (politikai) történelem kapcsolatáról igér értékes olvasmányokat és vitákat. A magyar irodalomnak egy olyan korszakát idézik majd a teadélutánok, amikor annak még közvetlen és nagyhatású politikai befolyása (is) volt — és nagyon sok olvasója. Igéretes témaválasztás, doktoranduszainknak élvezetes kalandozás a magyar gondolkodás történetében.

    Jó teadélutánokat kíván ősszel is,


Hozzászólás