Jelenleg a(z) Beszámolók kategóriát böngészi.

Séta a Nemzeti Múzeum kertjében

A küludvar terét homokbuczkák, dudva, kóró és vadnövények undokíták.”–Séta a Nemzeti Múzeum kertjében

2015. március 11-én a Várostörténet másképp a 19–20. században című kurzus következő „várostörténeti” sétájára a Nemzeti Múzeum kertjében került sor közel másfél órában. A séta során Debreczeni-Droppán Béla történész, a múzeum munkatársa és egyben történetének szakértője ismertette velünk a múzeum, illetve az ahhoz tartozó múzeumkert történetét.

A séta során 1802-től kezdve egészen napjainkig végigkövethettük a Nemzeti Múzeum történetét. Megtudhattuk, hogy a múzeum és a múzeumkert miként nyerte el mai formáját, hogy ki által és kinek állíttattak a múzeumkert emlékművei, szobrai, illetve hogy a múzeum dolgozói milyen erőfeszítéseket tettek, hogy a magyar történelem viharos időszakait az intézmény gyűjteménye mindmáig átvészelhesse. Az előadásának legérdekesebb szempontja mégis talán az a megközelítés volt, hogy a múzeum előterét miként használta a történelem során a város lakossága. A séta során megelevenedtek előttünk a „muziban” játszadozó diákok, a szerelmes fiatalok, illetve a múzeumkertben pihenni vágyó pesti polgárok.

Az előadás jó példát szolgáltatott arra, hogy egy-egy intézmény vagy helyszín történetét hogyan lehet egy várostörténeti séta keretei közt az érdeklődők számára a lehető legattraktívabb módon bemutatni.

Bereznay István
Harmadéves történelem szakos hallgató

 

Közzétéve: 2015. március 21.

Hozzászólok..

„Emberek az embertelenségben” – Látogatás a II. világháborús Légókórházban

A Várostörténet másképp a 19–20. században címmel meghirdetett kurzus célja és faladata, hogy saját tematikus várossétákat tervezzünk a félév végére. Ezen séták kialakításához elméleti és gyakorlati szempontokat kapunk. Az óra keretében így elsőként a Sziklakórházba látogattunk el, hogy a „hagyományos” múzeumok mellett megismerkedhessünk egy történelmi helyszín sajátos koncepcióra épülő bemutatásával.

A Várhegy mélyén található Sziklakórház a korábbi sziklába vájt pincerendszer átépítéséből jött létre és 1944 februárjában nyitotta meg kapuit. Az eredeti intézmény hamar kinőtte helyét, Budapest ostroma alatt 2–300 sebesültnek kellett összezsúfolódnia három kórteremben és a folyosókon. A jól felszerelt kórház dolgozói nemcsak a második világháborúban, hanem később az 56-os eseményeknél is emberéleteket mentettek. 1956 után átépítették és egy atomtámadás átvészelésére próbálták felkészíteni a Sziklakórházat, melyet ettől kezdve szigorúan titkosnak tekintettek.

A kórház jelenleg múzeumként üzemel, a helyszín kizárólag idegenvezetővel járható be. A kórtermek berendezése visszaidézi az eredeti állapotokat, az élethű viaszbábúk pedig megelevenítik a kórház működésének mindennapjait. Persze a kiállítás nem titkolt célkitűzése, hogy hatással legyen a látogatók érzelmeire, hogy a húsvér hétköznapi hősök – doktorok, nővérek, túlélők – történetei a 21. század embereinek is tartogassanak üzenetet.

A rendhagyó séta tapasztalatait a saját várostörténeti feladatunknál is hasznosítani fogjuk, de még ezelőtt következő helyszínünk a Nemzeti Múzeum kertje lesz!

 Csicsics Anna

Közzétéve: 2015. március 17.

Hozzászólok..

Újabb könyvbemutató

2015. február 19-én, csütörtökön újabb rendezvényre került sor az ELTE BTK Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában, ahol a Molnár Ferenc által írt A Munkácsi Egyházmegye 1848–1849-ben című könyvet mutatták be. A szerző 2010-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szerezte meg történelemtanári diplomáját, majd ugyancsak ebben az évben lett doktorandusz az ELTE BTK-n, ahol 2013-ban abszolvált. A tavalyi év szeptemberétől a beregszászi főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének kutatójaként dolgozik, valamint ugyanott oktat a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéken.

Az esemény az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történelem Doktori Programja szervezésében valósulhatott meg, a megnyitó beszédet pedig Erdődy Gábor tanszékvezető úr tartotta. Sajnos a kezdés előtt néhány perccel derült ki, hogy a beregszászi főiskoláról érkező küldöttség technikai okok miatt mégsem tud jelen lenni, ezért némileg foghíjas sorokkal indulhatott a program, bár ez nem jelentett nehézséget abban, hogy később egy jó hangulatú és színvonalas bemutatót tudhassunk magunk mögött.

A tavalyi évben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola kiadásában, Nyíregyházán megjelent könyvhöz Erdődy Gábor köszöntője után a Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport részéről Terdik Szilveszter muzeológus fűzött bevezető gondolatokat. Kifejtette, hogy Molnár Ferenc munkája egyben egy tágabb kutatás részét is képzi, ahol többek között kiemelt jelentőséget kap a magyar liturgikus nyelv kutatása és plébániai történeti sematizmusok is, amely utóbbi a következő években fog megjelenni, illetve már készül egy papi névtár is.

A kötetet Solymosi József, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Irattár tanácsosa és főlevéltárosa mutatta be. Szerinte a könyv egyháztörténeti tematikáján kívül számos tudományos vonatkozással bír, így politika-, nemzetiségpolitika- és társadalomtörténeti vetülete is van. Kritikákat is megjegyzett, például a levéltári forrásokra való pontos hivatkozásokat nem minden esetben látta a legrészletesebbnek, de ezeket leszámítva alapos és fontos munkának titulálta a könyvet, a szerzőt pedig tovább bátorította, hogy folytassa a hiánypótló kutatómunkát.

A Munkácsi Egyházmegye 1848–1849-ben a forradalom és szabadságharc – tudományos színvonalon – eddig kevésbé kutatott részét mutatja be. Molnár szerint az ehhez az egyházmegyéhez tartozó hét vármegye, vagyis Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár és Szabolcs, valamint a Hajdú-kerület különös szerepet töltött be a hátország biztosításában. Szakszerűen eddig csupán – a bemutatón részt vevő – Solymosi József foglalkozott az északkelet-magyarországi vármegyék 1848–1849-es történelmével, doktori értekezésében azonban ő csak négy vármegye, így Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa történetével foglalkozott. A munkácsi egyházmegye forradalom és szabadságharc korabeli históriáját kutatta Bendász István is, akinek munkássága leginkább azért fontos, mert kutatásait 1945 előtt megkezdte, így sok olyan forrást is felhasznált, amelyek ma már nem léteznek.

Az utóbbi évtizedekben megjelent munkák legtöbbször nem használnak elsődleges forrásokat, Molnár szerint pedig ezek felkutatására igencsak szükség van. Ennek segítségeként állította össze az egyházmegye történeti kronológiáját, valamint e mellé írta meg a munkácsi egyházmegye görögkatolikusainak forradalombéli szerepét. Itt részletezte a forradalomhoz való hozzáállást, valamint az ezzel kapcsolatos autonómia mozgalmat mind a görög-, mind pedig a római katolikus szemszögből is. Ezek mellett kitért az önálló érsekség problémájára, az 1848-as országgyűlési képviseletre, illetve megvizsgálta a szabadságharc és a munkácsi egyházmegye kapcsolatát, amelyben megállapította, hogy az mindvégig támogatta a felkelőket. A szabadságharc története után kitért az azt követő évekre is, magában foglalva a korabeli jövőképeket a nemzeti egyenjogúsággal és az értelmiségi stratégiákkal kapcsolatban is. A könyvben mindvégig hangsúlyos a különböző nemzetiségek bemutatása, ezek közül pedig kiemelkednek a ruszinok. Molnár könyve a terjedelmes kronológia mellett illusztrációkat, térképeket és bibliográfiákat, valamint személy- és helynévmutatót is tartalmaz.

A bemutató végén Erdődy Gábor megköszönte a munkát, kiemelte annak különösen átfogó jellegét, illetve a görögkatolikus egyháztörténet kutatásának jelentőségét is.

Pettinger-Szalma Vendel

.

Közzétéve: 2015. március 5.

Hozzászólok..

Doktori kirándulás a Zsámbéki-medencében

Doktori Programunk kiránduló csapata október 11-én szombaton a Zsámbéki-medencében és a Budai hegységben tett meg 28 km-t.  Túravezetőnk ezúttal is Pajkossy Tanár úr volt.

Tizenkét lelkes kiránduló indult útnak a szép őszi, napsütéses reggelen. Zsámbékon – miután ki tudtunk szakadni a buszmegálló közelében lévő élelmiszerbolt vonzásából – megtekintettük a római katolikus templomot, majd a sárga jelzésen elindulva feljutottunk a premontrei kolostorromhoz, ahol Pajkossy Tanár úr röviden összefoglalta a település és a kolostorrom múltját. A bazilikát és a hozzá tartozó kolostort a 13. században építették alapvetően román stílusban, ám késő gótikus elemekkel. A kolostor a 15. században leégett, és Mátyás király idejében a pálosok építették újjá. Buda török kézre kerülése után azonban a pálosok elmenekültek és a kolostor valamint a kastély török erődítménnyé vált. Az 1763. évi földrengés tette végleg rommá a templomot és a kolostort is. A 19. század végén Möller István építészmérnök restaurálta a műemléket korszerű elveknek megfelelően.

Utunkat a sárga jelzésen folytattuk tovább, ám a hiányos és rosszul felfestett jelzések miatt többször kellett keresnünk a megfelelő utat, de láthatóan ez nem szegte a társaság kedvét. A Nyakas-hegy – Töki-szakadék – Nyakas tető érintésével jutottunk egy jelzetlen úton Perbálra, ahol azonban tudtuk, hogy hosszasan nem pihenhetünk, mert még az út több mint fele előttünk áll, és a többszöri eltévelygések miatt az idővel is rosszul álltunk.

A Perbálról való kikeveredés is fejtörést okozott, végül sikerült megtalálni a jó utat, immár a Gerecséből a Budai-hegység felé. Miután elhagytuk a települést, egy tisztáson megpihentünk és közösen „megebédeltünk”. Nem volt kérdés, hogy a tempót fokozni kell, de Pritz Tanár úr lendülete ebben nagy segítségünkre volt. A Nagyerdő – Fehér út – Kutyahegy – Nagyszénás útvonalat kellemes pihenőkkel fűszerezve sikerült igen rövid idő alatt megtennünk. Ebben segített, hogy a jelzések sokkal inkább követhetőek voltak, mint a Perbál előtti szakaszon, valamint ezt az útvonalat fordított irányban már két éve megtettük.

Nagy örömünkre a Nagyszénásra világosban jutottunk fel, és így meg tudtuk csodálni a tájat, és rövid pihenő után, még szintén sötétedés előtt célba értünk Nagykovácsiba, ahol jó tradíciónkat folytatva sörözőben zártuk a beszélgetést.

Jóleső fáradsággal, újabb közös élménnyel gazdagodva az esti órákban értünk haza.

Következő kirándulásunk 2015. április 25-én, szombaton lesz.

Örömmel várunk minden csatlakozót.

A Doktori Programunk kirándulócsapata

 

.

Közzétéve: 2014. november 13.

Hozzászólok..

Nemzetközi egyháztörténeti konferencia

Idén a bécsi egyetem volt a házigazdája a Gesellschaft für Konzilienforschung nemzetközi egyháztörténeti konferenciasorozatának. A 2014. szeptember 18. és 20. között Konzil und Fürst címmel megrendezett eseményen doktori programunkat Adriányi Gábor tanár úrral együtt két végzett hallgatónk, Fejérdy András és Klestenitz Tibor, valamint jelenlegi doktoranduszunk, Bárány Zsófia (Tóth Tamással, a Pápai Magyar Intézet rektorával közösen tartott előadásával)  képviselte. 

A részletes program elolvasható: itt

Beszámolók a konferenciáról:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/zsinat-es-fejedelem-cimmel-tartottak-konferenciat-becsben

http://hu.radiovaticana.va/news/2014/09/22/zsinat_%C3%A9s_fejedelem_%E2%80%93_zsinatt%C3%B6rt%C3%A9neti_konferencia_b%C3%A9csben/ung-826800

Közzétéve: 2014. szeptember 29.

Hozzászólok..

Milyen nemzetet, kinek és hogyan?

Gergely András Professzor Úr tiszteletére 2012-ben jelent meg tanszékünk Milyen nemzetet, kinek és hogyan? Tanulmányok Magyarország történelméről 1780-1948 című tanulmánykötete. A kötet nyomdai megjelentetése után ezennel elektronikusan is elérhetővé és szabadon letölthetővé tesszük a színvonalas írásokat!

Milyen nemzetet, kinek és hogyan?

A kötet előszava:

“A reformkor nemzedéke abban a reményben fogalmazta meg a polgárosodás érdekegyesítő programját, hogy a kívánt folyamat eredményeként a rendekre, felekezetekre, nyelvekre és más csoportokra töredezett társadalom egységes politikai közösséggé alakul, nemzetté válik. Így nyeri majd el méltó helyét a többi nemzet közösségében, egyéniségével gazdagítja a világ sokszínűségét. Legtalálóbban talán Széchenyi fogalmazta meg a Pesti Hírlapnak tulajdonítva a polgári és nemzeti átalakulásnak ezt a felfogását, képzetét: „az emberiségnek megmenteni egy lelkes nemzetet”.

Mint az idézet helyzete is mutatja, hamar tudatosodni kellett annak a ténynek, hogy a folyamat nem vezet állandó harmonikus egységre. Míg a nemzetté válás céljában a magyar közélet alakítói a konzervatívoktól a radikálisokig egyetértettek, már a reformkorban és a liberális mozgalmon belül is jelentkeztek a különbségek a „nemzet” jellegéről, a folyamat irányáról alkotott véleményekben. Világossá vált, hogy az új típusú közösség kiépítése előnyben részesít egyes vidékeket, csoportokat, érdekeket, míg hátrányba hoz másokat, s így állandó belső szellemi és politikai eszmecserére, sőt akár küzdelemre készteti a közösség tagjait. S valóban a következő évtizedek, sőt másfél évszázad már arra a kérdésre válaszol, amit kötetünk címe is megfogalmaz.

Jelen kötet tanulmányai nagyrészt e tárgykörben mozognak; az egymással összefüggő nemzeti és polgári átalakulás vagy annak továbbvitele kérdéseivel foglalkoznak. Szerzőik a Történelemtudományi Doktori Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történeti Programjának oktatói, közreműködői és hallgatói. Címével egyben utalni akarunk doktori programunk egy fontos résztvevője, Gergely András korábbi tanulmánykötetére is, amelynek címe a fenti Széchenyi-idézet parafrázisa. A doktori iskola kutatási eredményeit közzétevő dolgozataink sokban e kötet felvetéseit és gondolatmenetét kívánják folytatni és továbbgondolni.

Budapest, 2012. június 15.

az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék munkatársai

Közzétéve: 2014. július 8.

Hozzászólok..

„Közelképek a XIX–XX. századi magyar történelemből”

Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék doktori programja idén is június elején rendezte meg hagyományos PhD-konferenciáját, ahol a doktorandusz hallgatók beszámolhattak legfrissebb kutatási eredményeikről.

A konferencia első napján, június 3-án Dr. Dezső Tamás dékán nevében, Dr. Brenner Koloman, stratégiai dékán-helyettes köszöntötte a megjelenteket. Ezután következett Dr. Varga Zsuzsanna, a doktori program vezetőjének megnyitó beszéde, majd megkezdte ülését az első, „Politika és társadalom a reformkorban” c. szekció, melyben Dr. Erdődy Gábor, az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetője elnökölt. Az első előadó, Kapitány Adrienn az 1820-as évek térképészeti munkálatairól, és a vármegyei közigazgatás kapcsolatáról beszélt, őt követte Melkovics Tamás, aki az 1848-ban kivégzett politikus, Zichy Ödön gróf életét és politikai pályafutását ismertette. A szekció utolsó előadója, Bárány Zsófia Lonovics József püspök vatikáni diplomáciai küldetésének hazai sajtóvisszhangjával kapcsolatos kutatásait ismertette. A délelőtti program zárásaként számos kérdés, megjegyzés érkezett az előadókhoz.

A második szekció „Mindennapi élet, kultúra a XIX. században” címmel került megrendezésre, melyen Dr. Pajkossy Gábor elnökölt. Sarkadi Zsuzsanna Széchenyi István gróf nagycenki uradalmáról, Megyeri Helga az 1885-os Országos Általános Kiállítás műcsarnokáról, Simon Bernadett pedig a Milleniumi Újságról tartott előadást. A kérdéseket követően a tanszék doktori hallgatója, Nagy József levetítette az általa is rendezett Kereszthegy c. dokumentumfilmet, mely a székely határőrök II. világháborús küzdelmeit dolgozta fel. A vetítés számos érdeklődőt vonzott. A film megtekintése után érdekes beszélgetés zajlott Nagy Józseffel, aki többek között a film készítésének néhány kulisszatitkába is beavatta a hallgatóságot.

Másnap, június 4-én a Modern Magyarország online folyóirat második számának bemutatásával folytatódott a konferencia. A felkért hozzászólók, Dr. Fónagy Zoltán és Dr. Pritz Pál méltatták az internetes kiadványt, és javaslataikkal a jövőbeni munkához is hasznos tanácsokat adtak. Ezt követte a Dr. Zeidler Miklós vezette III. szekció, mely „Állami erőszak, hadtörténet a XX. században” címet kapta. Csonka Laura az 1920-as népbiztos-perről, Sárándi Tamás információ gazdag előadásában az 1940-es észak-erdélyi templomrombolásokról, míg Nagy József három székely honvéd világháborús visszaemlékezéséről beszélt. Az előadások mindegyike túllépett a történettudomány határain, és más tudományágak (pl. jogtörténet, szociológia, emlékezet-kutatás stb.) eredményeit is felhasználta.

Délután került megrendezésre az utolsó, IV. szekció, mely „Hatalom és társadalom viszonya a XX. században” címet kapta, ezen ismét Dr. Erdődy Gábor elnökölt. Újdonság, hogy ezúttal egy–egy doktorandusz a témavezetőjével együtt tarthatott közös előadást. Fekete Bálint és Dr. Sipos Balázs az 1945 előtti filmhíradóról és közönségéről, míg Dr. Varga Zsuzsanna és Pál Zoltán a Kádár-kori tudománypolitikáról beszélt, két intézmény példáján keresztül. A szekcióban kapott helyet Lukács Miklós, az Állami Egyházügyi Hivatal Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tevékenységét ismertető referátuma is. A vita után Dr. Anssi Halmesvirta professzor, az Jyväskylä-i Egyetem oktatója tartott angol nyelvű előadást Bibó Istvánnal kapcsolatos kutatásairól. A konferencia lezárását követően kötetlen beszélgetés következett az Építész Pincében.

Mind a tizennégy előadó színvonalas, érdekes előadást tartott. Az összes téma komoly alapkutatásokra épült, a szekciók utáni kérdések pedig számos szempontra hívták fel a doktoranduszok figyelmét. Összegzésképpen megállapítható, hogy a viták során mindegyik előadó értékes segítséget kapott ahhoz, hogy kutatását továbbfejleszthesse a készülő disszertációjához.

.

Közzétéve: 2014. június 23.

Hozzászólok..

Doktori kirándulás a Vértesbe

2014. április 26-án szombaton a Doktori Programunk kiránduló csapata a Vértesben túrázott Pajkossy Gábor tanár úr vezetésével. A hűvös, esős idő ellenére kilencen indultunk útnak a Vértes egyik szép településéről, Gántról.

Az esős Vértes csodás látnivalóval ajándékozott meg minket.  A fák, cserjék üde zöld levelei, a törzsek esőcsepptől gyöngyöző kérge gyönyörű látványt nyújtott. Gántról az Országos Kék kelet felé, Szárliget irányába tartó útvonalán indultunk el, a festői Pap-völgyön át Mindszentpusztára.

Első pihenőhelyünk Mindszentpusztán volt, ahol a rendbe hozott turistaház éppen zárva volt, és a mellette lévő régi, omladozó, pusztulófélben lévő ház még az eső elől sem nyújt menedéket az arra járóknak. Még Mindszentpuszta előtt jelzést váltottunk, és a Szentgyörgyvári vadászházat érintve jutottunk el a Pátrácosra, innen ismét az Országos Kék útvonalán haladtunk tovább, immár nyugat felé, Csókakő irányába, amelyet a vadregényes Várvölgyön keresztül értünk el.

Kora délután már az első napsugarak is áttörték a felhőt, így egy-egy kidőlt fatörzsön többször is megpihentünk. Délután már pompázó napsütésben volt részünk, és így értünk célunkhoz a Csókakői várhoz, melynek lábánál lévő tér hosszabb beszélgetésre és közös étkezésre adott lehetőséget.

Ezt követően felmentünk a restaurálás alatt lévő várba, ahonnan pazar kilátás tárult elénk a környező településekre és hegycsúcsokra.  A várból lejövet még kb. 3 km várt ránk, míg kiértünk a 81-es főútra, ahonnan busszal utaztunk Székesfehérvárra.

A székesfehérvári vasútállomáson lévő hangulatjavító helyiségben Pritz Pál és Pajkossy Gábor tanár urak sörözésre invitáló meghívásának köszönhetően még egy jót beszélgethettünk késő estébe nyúlóan.

Éjjel 11-kor értünk haza Budapestre fáradtan, de közös, szép élményekkel gazdagodva.

Következő kirándulásunk 2014. október 11-én lesz.

Szeretettel várunk minden kedves kirándulni vágyót.

Doktori Programunk kiránduló csapata

Közzétéve: 2014. május 14.

Hozzászólok..

Beszámoló a 25th ISHA Annual Conference rendezvényről

Részletes beszámoló: ISHA-Beszaámoló

Közzétéve: 2014. május 3.

Hozzászólok..

Mesterképzés ismertető

Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék mesterképzés ismertetője

Közzétéve: 2014. február 5.

Hozzászólok..