Jelenleg a(z) Beszámolók kategóriát böngészi.

Magyar sors, magyar fátum Ady Endre és Jászi Oszkár élete tükrében – az előadás teljes szövege

Az Értékek Akadémiája előadás-sorozat májusi előadója Pritz Pál, az ELTE BTK egyetemi magántanára, az MTA doktora.

Magyar sors, magyar fátum Ady Endre és Jászi Oszkár élete tükrében  című előadására 2015. május 13-án 18 órától a KAB székházában kerül (Ion Ghica utca 12. szám).

E szavaknak s e neveknek – tudjuk – mázsás a súlyuk. Adyt és Jászit – az egyet akarás jegyében – a szó legjobb értelmében vett férfibarátság fűzte egybe. Mindkettőjük vezéregyéniség volt a javából. Amikor szóltak – úgy gondolták –, az igaz magyarság beszél belőlük. Követőik lelkes tábora övezte őket, miközben hatalmas ellenszenvek, indulatos elutasítások tarajlottak köröttük. Hiszen nagyon sokan kifejezetten jól érezték magukat a 20. századelő birodalmi méretű Magyarországán. És akik látták a hibákat, sőt bűnöket, azok is inkább „csak” megfontoltan reformáltak, akartak reformálni. Nem értették e két férfiú mérhetetlen, mindent felforgatni akarását.

Azután Ady Endre már a harmincas évektől a magyar Pantheonban van. Jászi Oszkárt ellenben a legutóbbi rendszerváltás utáni Magyarország is idegenkedő hallgatással övezi.

Az előadás a miértre keresi a választ.

http://www.kab.ro/

Az előadás teljes szövege: itt

Közzétéve: 2015. május 28.

Hozzászólok..

Doktori kirándulás a Pilisben

Lelkes kirándulócsapatunk 2015. április 25-én találkozott a reggeli órákban a HÉV Margit-hídi megállójában, és kb. negyed kilencre ért Pomázra. Már itt is kissé meleg volt az idő, ami természetesen csak fokozódott a nap folyamán, de ez nem szegte senkinek sem a kedvét a nagy túra előtt. Mindannyian jó tempóban haladtunk, még azok is, akik hivatalos kötelezettségük miatt egy idő után kénytelenek voltak elbúcsúzni tőlünk.

Nagyjából fél kilenckor indult a buszunk Csobánkára, és 9 óra felé már megrohamozhattuk a Pilist. Világunk „szív csakráját” ugyan mi sem találtuk meg, de a Z jelzés menti útvonal, a szép idő, és a pompás kilátás bőven kárpótolt mindenért. Szentkút után a Szántói-nyeregről varázslatos panoráma tárult elénk, amit a csatolt fotókon is láthatnak az érdeklődök. Zeidler Tanár Úr ezúttal is fantasztikus képeket készített, majdnem 100 fotót sikerült ellőnie, de mások is sokat tettek a vizuális élmény megörökítéséért.

A Szántói-nyereg után a Magas-hegy irányába folytattuk utunkat, melyet csak időnként zavart meg néhány tiszteletreméltó teljesítményt produkáló kerékpáros. Mielőtt végső rohamra indultunk volna a Pilis legmagasabb pontjának bevételére, megebédeltünk egy tisztáson. Az energia bevitel után már semmi sem akadályozhatott meg minket a Pilis tető megszállásában. A hegy ezen, legmagasabb pontján – hála a tavaly novemberben felavatott Boldog Özséb kilátótoronynak – lélegzetelállító kilátásban gyönyörködhettünk, nemcsak az egész Pilist, hanem a környező hegyeket, pl. a Börzsönyt, Dobogókőt is láthattuk, sőt még a Megyeri híd két nagy pillérjét, és Óbudát is. A csúcs után már lefelé vezetett az utunk, a Pilis-nyereg után a P és S jelzésen haladva bementünk Pilisszentlélekre, rövid pihenőt töltöttünk a pálos kolostorrom mellett, majd a Felső Ecset hegyet követően rátértünk a Miklós deák útra.

A múltkori túrához hasonlóan a halványan felfestett turista jelzések most is próbára tettek minket, de tapasztalt és leleményes csapatunk ezúttal is túljutott a nehézségeken. Jó társaságban az idő gyorsan száll, és ezt most is sikerült igazolni: mire észbe kaptunk, már esteledni kezdett, szürkületkor érkeztünk csak meg a végállomásra, Pilismarót községbe. Hagyománytiszteletből most is sörrel pihentünk meg, illetve újításként a merészek fagylaltot is fogyasztottak a folyékony kenyér mellé. Bár némi félreértésnek – és integetésünkre a busz megálló után még csak lassítani sem hajlandó busz sofőrnek – köszönhetően a tervezettnél egy órával többet voltunk kénytelenek Pilismaróton tölteni, a helyi kocsma segítségével ezen a traumán hamar sikerült túllendülni.

A 30 kilométer (+ÁFA) megtétele után mindenki úgy érezte, hogy szombaton nagy lépést tett az egészséges életmód felé. A következő, jubileumi (ti. tizedik) doktori kirándulásra 2015. október 10-én fog sor kerülni, remélhetőleg ezúttal új társakkal is bővülni fog lelkes és kitartó csapatunk.

 

Pál Zoltán

Közzétéve: 2015. május 15.

Hozzászólok..

140 éve született Jászi Oszkár

az emlékkonferencia hanganyaga:

http://www.polhist.hu/index.php?option=com_jevents&task=icalrepeat.detail&evid=325&Itemid=4&year=2015&month=03&day=07&uid=2553e2b394a723a72471fa49a217e8b0

Közzétéve: 2015. március 30.

Hozzászólok..

Séta a Nemzeti Múzeum kertjében

A küludvar terét homokbuczkák, dudva, kóró és vadnövények undokíták.”–Séta a Nemzeti Múzeum kertjében

2015. március 11-én a Várostörténet másképp a 19–20. században című kurzus következő „várostörténeti” sétájára a Nemzeti Múzeum kertjében került sor közel másfél órában. A séta során Debreczeni-Droppán Béla történész, a múzeum munkatársa és egyben történetének szakértője ismertette velünk a múzeum, illetve az ahhoz tartozó múzeumkert történetét.

A séta során 1802-től kezdve egészen napjainkig végigkövethettük a Nemzeti Múzeum történetét. Megtudhattuk, hogy a múzeum és a múzeumkert miként nyerte el mai formáját, hogy ki által és kinek állíttattak a múzeumkert emlékművei, szobrai, illetve hogy a múzeum dolgozói milyen erőfeszítéseket tettek, hogy a magyar történelem viharos időszakait az intézmény gyűjteménye mindmáig átvészelhesse. Az előadásának legérdekesebb szempontja mégis talán az a megközelítés volt, hogy a múzeum előterét miként használta a történelem során a város lakossága. A séta során megelevenedtek előttünk a „muziban” játszadozó diákok, a szerelmes fiatalok, illetve a múzeumkertben pihenni vágyó pesti polgárok.

Az előadás jó példát szolgáltatott arra, hogy egy-egy intézmény vagy helyszín történetét hogyan lehet egy várostörténeti séta keretei közt az érdeklődők számára a lehető legattraktívabb módon bemutatni.

Bereznay István
Harmadéves történelem szakos hallgató

 

Közzétéve: 2015. március 21.

Hozzászólok..

„Emberek az embertelenségben” – Látogatás a II. világháborús Légókórházban

A Várostörténet másképp a 19–20. században címmel meghirdetett kurzus célja és faladata, hogy saját tematikus várossétákat tervezzünk a félév végére. Ezen séták kialakításához elméleti és gyakorlati szempontokat kapunk. Az óra keretében így elsőként a Sziklakórházba látogattunk el, hogy a „hagyományos” múzeumok mellett megismerkedhessünk egy történelmi helyszín sajátos koncepcióra épülő bemutatásával.

A Várhegy mélyén található Sziklakórház a korábbi sziklába vájt pincerendszer átépítéséből jött létre és 1944 februárjában nyitotta meg kapuit. Az eredeti intézmény hamar kinőtte helyét, Budapest ostroma alatt 2–300 sebesültnek kellett összezsúfolódnia három kórteremben és a folyosókon. A jól felszerelt kórház dolgozói nemcsak a második világháborúban, hanem később az 56-os eseményeknél is emberéleteket mentettek. 1956 után átépítették és egy atomtámadás átvészelésére próbálták felkészíteni a Sziklakórházat, melyet ettől kezdve szigorúan titkosnak tekintettek.

A kórház jelenleg múzeumként üzemel, a helyszín kizárólag idegenvezetővel járható be. A kórtermek berendezése visszaidézi az eredeti állapotokat, az élethű viaszbábúk pedig megelevenítik a kórház működésének mindennapjait. Persze a kiállítás nem titkolt célkitűzése, hogy hatással legyen a látogatók érzelmeire, hogy a húsvér hétköznapi hősök – doktorok, nővérek, túlélők – történetei a 21. század embereinek is tartogassanak üzenetet.

A rendhagyó séta tapasztalatait a saját várostörténeti feladatunknál is hasznosítani fogjuk, de még ezelőtt következő helyszínünk a Nemzeti Múzeum kertje lesz!

 Csicsics Anna

Közzétéve: 2015. március 17.

Hozzászólok..

Újabb könyvbemutató

2015. február 19-én, csütörtökön újabb rendezvényre került sor az ELTE BTK Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában, ahol a Molnár Ferenc által írt A Munkácsi Egyházmegye 1848–1849-ben című könyvet mutatták be. A szerző 2010-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szerezte meg történelemtanári diplomáját, majd ugyancsak ebben az évben lett doktorandusz az ELTE BTK-n, ahol 2013-ban abszolvált. A tavalyi év szeptemberétől a beregszászi főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének kutatójaként dolgozik, valamint ugyanott oktat a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéken.

Az esemény az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történelem Doktori Programja szervezésében valósulhatott meg, a megnyitó beszédet pedig Erdődy Gábor tanszékvezető úr tartotta. Sajnos a kezdés előtt néhány perccel derült ki, hogy a beregszászi főiskoláról érkező küldöttség technikai okok miatt mégsem tud jelen lenni, ezért némileg foghíjas sorokkal indulhatott a program, bár ez nem jelentett nehézséget abban, hogy később egy jó hangulatú és színvonalas bemutatót tudhassunk magunk mögött.

A tavalyi évben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola kiadásában, Nyíregyházán megjelent könyvhöz Erdődy Gábor köszöntője után a Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport részéről Terdik Szilveszter muzeológus fűzött bevezető gondolatokat. Kifejtette, hogy Molnár Ferenc munkája egyben egy tágabb kutatás részét is képzi, ahol többek között kiemelt jelentőséget kap a magyar liturgikus nyelv kutatása és plébániai történeti sematizmusok is, amely utóbbi a következő években fog megjelenni, illetve már készül egy papi névtár is.

A kötetet Solymosi József, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Irattár tanácsosa és főlevéltárosa mutatta be. Szerinte a könyv egyháztörténeti tematikáján kívül számos tudományos vonatkozással bír, így politika-, nemzetiségpolitika- és társadalomtörténeti vetülete is van. Kritikákat is megjegyzett, például a levéltári forrásokra való pontos hivatkozásokat nem minden esetben látta a legrészletesebbnek, de ezeket leszámítva alapos és fontos munkának titulálta a könyvet, a szerzőt pedig tovább bátorította, hogy folytassa a hiánypótló kutatómunkát.

A Munkácsi Egyházmegye 1848–1849-ben a forradalom és szabadságharc – tudományos színvonalon – eddig kevésbé kutatott részét mutatja be. Molnár szerint az ehhez az egyházmegyéhez tartozó hét vármegye, vagyis Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár és Szabolcs, valamint a Hajdú-kerület különös szerepet töltött be a hátország biztosításában. Szakszerűen eddig csupán – a bemutatón részt vevő – Solymosi József foglalkozott az északkelet-magyarországi vármegyék 1848–1849-es történelmével, doktori értekezésében azonban ő csak négy vármegye, így Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa történetével foglalkozott. A munkácsi egyházmegye forradalom és szabadságharc korabeli históriáját kutatta Bendász István is, akinek munkássága leginkább azért fontos, mert kutatásait 1945 előtt megkezdte, így sok olyan forrást is felhasznált, amelyek ma már nem léteznek.

Az utóbbi évtizedekben megjelent munkák legtöbbször nem használnak elsődleges forrásokat, Molnár szerint pedig ezek felkutatására igencsak szükség van. Ennek segítségeként állította össze az egyházmegye történeti kronológiáját, valamint e mellé írta meg a munkácsi egyházmegye görögkatolikusainak forradalombéli szerepét. Itt részletezte a forradalomhoz való hozzáállást, valamint az ezzel kapcsolatos autonómia mozgalmat mind a görög-, mind pedig a római katolikus szemszögből is. Ezek mellett kitért az önálló érsekség problémájára, az 1848-as országgyűlési képviseletre, illetve megvizsgálta a szabadságharc és a munkácsi egyházmegye kapcsolatát, amelyben megállapította, hogy az mindvégig támogatta a felkelőket. A szabadságharc története után kitért az azt követő évekre is, magában foglalva a korabeli jövőképeket a nemzeti egyenjogúsággal és az értelmiségi stratégiákkal kapcsolatban is. A könyvben mindvégig hangsúlyos a különböző nemzetiségek bemutatása, ezek közül pedig kiemelkednek a ruszinok. Molnár könyve a terjedelmes kronológia mellett illusztrációkat, térképeket és bibliográfiákat, valamint személy- és helynévmutatót is tartalmaz.

A bemutató végén Erdődy Gábor megköszönte a munkát, kiemelte annak különösen átfogó jellegét, illetve a görögkatolikus egyháztörténet kutatásának jelentőségét is.

Pettinger-Szalma Vendel

.

Közzétéve: 2015. március 5.

Hozzászólok..

Doktori kirándulás a Zsámbéki-medencében

Doktori Programunk kiránduló csapata október 11-én szombaton a Zsámbéki-medencében és a Budai hegységben tett meg 28 km-t.  Túravezetőnk ezúttal is Pajkossy Tanár úr volt.

Tizenkét lelkes kiránduló indult útnak a szép őszi, napsütéses reggelen. Zsámbékon – miután ki tudtunk szakadni a buszmegálló közelében lévő élelmiszerbolt vonzásából – megtekintettük a római katolikus templomot, majd a sárga jelzésen elindulva feljutottunk a premontrei kolostorromhoz, ahol Pajkossy Tanár úr röviden összefoglalta a település és a kolostorrom múltját. A bazilikát és a hozzá tartozó kolostort a 13. században építették alapvetően román stílusban, ám késő gótikus elemekkel. A kolostor a 15. században leégett, és Mátyás király idejében a pálosok építették újjá. Buda török kézre kerülése után azonban a pálosok elmenekültek és a kolostor valamint a kastély török erődítménnyé vált. Az 1763. évi földrengés tette végleg rommá a templomot és a kolostort is. A 19. század végén Möller István építészmérnök restaurálta a műemléket korszerű elveknek megfelelően.

Utunkat a sárga jelzésen folytattuk tovább, ám a hiányos és rosszul felfestett jelzések miatt többször kellett keresnünk a megfelelő utat, de láthatóan ez nem szegte a társaság kedvét. A Nyakas-hegy – Töki-szakadék – Nyakas tető érintésével jutottunk egy jelzetlen úton Perbálra, ahol azonban tudtuk, hogy hosszasan nem pihenhetünk, mert még az út több mint fele előttünk áll, és a többszöri eltévelygések miatt az idővel is rosszul álltunk.

A Perbálról való kikeveredés is fejtörést okozott, végül sikerült megtalálni a jó utat, immár a Gerecséből a Budai-hegység felé. Miután elhagytuk a települést, egy tisztáson megpihentünk és közösen „megebédeltünk”. Nem volt kérdés, hogy a tempót fokozni kell, de Pritz Tanár úr lendülete ebben nagy segítségünkre volt. A Nagyerdő – Fehér út – Kutyahegy – Nagyszénás útvonalat kellemes pihenőkkel fűszerezve sikerült igen rövid idő alatt megtennünk. Ebben segített, hogy a jelzések sokkal inkább követhetőek voltak, mint a Perbál előtti szakaszon, valamint ezt az útvonalat fordított irányban már két éve megtettük.

Nagy örömünkre a Nagyszénásra világosban jutottunk fel, és így meg tudtuk csodálni a tájat, és rövid pihenő után, még szintén sötétedés előtt célba értünk Nagykovácsiba, ahol jó tradíciónkat folytatva sörözőben zártuk a beszélgetést.

Jóleső fáradsággal, újabb közös élménnyel gazdagodva az esti órákban értünk haza.

Következő kirándulásunk 2015. április 25-én, szombaton lesz.

Örömmel várunk minden csatlakozót.

A Doktori Programunk kirándulócsapata

 

.

Közzétéve: 2014. november 13.

Hozzászólok..

Nemzetközi egyháztörténeti konferencia

Idén a bécsi egyetem volt a házigazdája a Gesellschaft für Konzilienforschung nemzetközi egyháztörténeti konferenciasorozatának. A 2014. szeptember 18. és 20. között Konzil und Fürst címmel megrendezett eseményen doktori programunkat Adriányi Gábor tanár úrral együtt két végzett hallgatónk, Fejérdy András és Klestenitz Tibor, valamint jelenlegi doktoranduszunk, Bárány Zsófia (Tóth Tamással, a Pápai Magyar Intézet rektorával közösen tartott előadásával)  képviselte. 

A részletes program elolvasható: itt

Beszámolók a konferenciáról:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/zsinat-es-fejedelem-cimmel-tartottak-konferenciat-becsben

http://hu.radiovaticana.va/news/2014/09/22/zsinat_%C3%A9s_fejedelem_%E2%80%93_zsinatt%C3%B6rt%C3%A9neti_konferencia_b%C3%A9csben/ung-826800

Közzétéve: 2014. szeptember 29.

Hozzászólok..

Milyen nemzetet, kinek és hogyan?

Gergely András Professzor Úr tiszteletére 2012-ben jelent meg tanszékünk Milyen nemzetet, kinek és hogyan? Tanulmányok Magyarország történelméről 1780-1948 című tanulmánykötete. A kötet nyomdai megjelentetése után ezennel elektronikusan is elérhetővé és szabadon letölthetővé tesszük a színvonalas írásokat!

Milyen nemzetet, kinek és hogyan?

A kötet előszava:

“A reformkor nemzedéke abban a reményben fogalmazta meg a polgárosodás érdekegyesítő programját, hogy a kívánt folyamat eredményeként a rendekre, felekezetekre, nyelvekre és más csoportokra töredezett társadalom egységes politikai közösséggé alakul, nemzetté válik. Így nyeri majd el méltó helyét a többi nemzet közösségében, egyéniségével gazdagítja a világ sokszínűségét. Legtalálóbban talán Széchenyi fogalmazta meg a Pesti Hírlapnak tulajdonítva a polgári és nemzeti átalakulásnak ezt a felfogását, képzetét: „az emberiségnek megmenteni egy lelkes nemzetet”.

Mint az idézet helyzete is mutatja, hamar tudatosodni kellett annak a ténynek, hogy a folyamat nem vezet állandó harmonikus egységre. Míg a nemzetté válás céljában a magyar közélet alakítói a konzervatívoktól a radikálisokig egyetértettek, már a reformkorban és a liberális mozgalmon belül is jelentkeztek a különbségek a „nemzet” jellegéről, a folyamat irányáról alkotott véleményekben. Világossá vált, hogy az új típusú közösség kiépítése előnyben részesít egyes vidékeket, csoportokat, érdekeket, míg hátrányba hoz másokat, s így állandó belső szellemi és politikai eszmecserére, sőt akár küzdelemre készteti a közösség tagjait. S valóban a következő évtizedek, sőt másfél évszázad már arra a kérdésre válaszol, amit kötetünk címe is megfogalmaz.

Jelen kötet tanulmányai nagyrészt e tárgykörben mozognak; az egymással összefüggő nemzeti és polgári átalakulás vagy annak továbbvitele kérdéseivel foglalkoznak. Szerzőik a Történelemtudományi Doktori Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történeti Programjának oktatói, közreműködői és hallgatói. Címével egyben utalni akarunk doktori programunk egy fontos résztvevője, Gergely András korábbi tanulmánykötetére is, amelynek címe a fenti Széchenyi-idézet parafrázisa. A doktori iskola kutatási eredményeit közzétevő dolgozataink sokban e kötet felvetéseit és gondolatmenetét kívánják folytatni és továbbgondolni.

Budapest, 2012. június 15.

az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék munkatársai

Közzétéve: 2014. július 8.

Hozzászólok..

„Közelképek a XIX–XX. századi magyar történelemből”

Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék doktori programja idén is június elején rendezte meg hagyományos PhD-konferenciáját, ahol a doktorandusz hallgatók beszámolhattak legfrissebb kutatási eredményeikről.

A konferencia első napján, június 3-án Dr. Dezső Tamás dékán nevében, Dr. Brenner Koloman, stratégiai dékán-helyettes köszöntötte a megjelenteket. Ezután következett Dr. Varga Zsuzsanna, a doktori program vezetőjének megnyitó beszéde, majd megkezdte ülését az első, „Politika és társadalom a reformkorban” c. szekció, melyben Dr. Erdődy Gábor, az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetője elnökölt. Az első előadó, Kapitány Adrienn az 1820-as évek térképészeti munkálatairól, és a vármegyei közigazgatás kapcsolatáról beszélt, őt követte Melkovics Tamás, aki az 1848-ban kivégzett politikus, Zichy Ödön gróf életét és politikai pályafutását ismertette. A szekció utolsó előadója, Bárány Zsófia Lonovics József püspök vatikáni diplomáciai küldetésének hazai sajtóvisszhangjával kapcsolatos kutatásait ismertette. A délelőtti program zárásaként számos kérdés, megjegyzés érkezett az előadókhoz.

A második szekció „Mindennapi élet, kultúra a XIX. században” címmel került megrendezésre, melyen Dr. Pajkossy Gábor elnökölt. Sarkadi Zsuzsanna Széchenyi István gróf nagycenki uradalmáról, Megyeri Helga az 1885-os Országos Általános Kiállítás műcsarnokáról, Simon Bernadett pedig a Milleniumi Újságról tartott előadást. A kérdéseket követően a tanszék doktori hallgatója, Nagy József levetítette az általa is rendezett Kereszthegy c. dokumentumfilmet, mely a székely határőrök II. világháborús küzdelmeit dolgozta fel. A vetítés számos érdeklődőt vonzott. A film megtekintése után érdekes beszélgetés zajlott Nagy Józseffel, aki többek között a film készítésének néhány kulisszatitkába is beavatta a hallgatóságot.

Másnap, június 4-én a Modern Magyarország online folyóirat második számának bemutatásával folytatódott a konferencia. A felkért hozzászólók, Dr. Fónagy Zoltán és Dr. Pritz Pál méltatták az internetes kiadványt, és javaslataikkal a jövőbeni munkához is hasznos tanácsokat adtak. Ezt követte a Dr. Zeidler Miklós vezette III. szekció, mely „Állami erőszak, hadtörténet a XX. században” címet kapta. Csonka Laura az 1920-as népbiztos-perről, Sárándi Tamás információ gazdag előadásában az 1940-es észak-erdélyi templomrombolásokról, míg Nagy József három székely honvéd világháborús visszaemlékezéséről beszélt. Az előadások mindegyike túllépett a történettudomány határain, és más tudományágak (pl. jogtörténet, szociológia, emlékezet-kutatás stb.) eredményeit is felhasználta.

Délután került megrendezésre az utolsó, IV. szekció, mely „Hatalom és társadalom viszonya a XX. században” címet kapta, ezen ismét Dr. Erdődy Gábor elnökölt. Újdonság, hogy ezúttal egy–egy doktorandusz a témavezetőjével együtt tarthatott közös előadást. Fekete Bálint és Dr. Sipos Balázs az 1945 előtti filmhíradóról és közönségéről, míg Dr. Varga Zsuzsanna és Pál Zoltán a Kádár-kori tudománypolitikáról beszélt, két intézmény példáján keresztül. A szekcióban kapott helyet Lukács Miklós, az Állami Egyházügyi Hivatal Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tevékenységét ismertető referátuma is. A vita után Dr. Anssi Halmesvirta professzor, az Jyväskylä-i Egyetem oktatója tartott angol nyelvű előadást Bibó Istvánnal kapcsolatos kutatásairól. A konferencia lezárását követően kötetlen beszélgetés következett az Építész Pincében.

Mind a tizennégy előadó színvonalas, érdekes előadást tartott. Az összes téma komoly alapkutatásokra épült, a szekciók utáni kérdések pedig számos szempontra hívták fel a doktoranduszok figyelmét. Összegzésképpen megállapítható, hogy a viták során mindegyik előadó értékes segítséget kapott ahhoz, hogy kutatását továbbfejleszthesse a készülő disszertációjához.

.

Közzétéve: 2014. június 23.

Hozzászólok..